A naplemente csillagai [Levi x Melanie]

[24. rész - A Katonai Rendőrség]

Azt hittem rosszul hallok, én, mint parancsnok? Nem, ez lehetetlen, ez valami vicc. Nem is tettem nagy dolgot, és alapból, milyen szitu folyik itt? Mindenki tudott erről, csak én nem? Mondjuk, ha meglepetés akart lenni (ami az volt) akkor természetes, hogy nem tudtam róla, de akkor is!

Meredten bámultam a szőke parancsnokra, és már szemöldök szálait kezdtem el számolni, hogy biztosra menjek, hogy lehetséges e ekkora bozonttal élni, de nem bambulhattam el, majd egy este beküldöm Hange-t, és megszámolja nekem. Ő úgyis őrült, nem lenne senkinek se feltűnő, nem? Azért szeretem.

–Hú-hú, Meli, itt vagyunk, nem ott. –integetett a szemem előtt Hange, úgy látszik sikerült elbambulnom. –Nyugodj meg drágám, amikor engem neveztek ki, azt hittem én írtam a levelet bosszúból, mert Erwin azt mondta nekem hogy őrült vagyok, és az agyára akartam menni. De nem... Hivatalos volt. –mosolygott a képembe, én meg azt se tudtam hogy hívnak.

–Szerintem itt is ez történhetett. –motyogtam neki, mire rázogatni kezdte fejét.

–Nem nem édesem, ez teljes joggal megillet téged, te nem vagy őrült, habár én se, ugye? –nézett hátra Erwin-re és Levi-ra, ahol Levi hirtelen elkezdett köhögni, majd Erwin kínálta egy teával, és azt beszélték milyen finom. Ez nem a nők dolga? –Tch, férfiak. –mondta előrefordulva, majd tovább mosolygott rám.

–Örömmel hallom, hogy engem neveztetek ki, ez rendkívül nagy örömmel tölt el, de százszor jobbak is vannak mint én.

–mondtam ki őszintén amire gondoltam, majd Mikasa-ékra néztem. Biztos jó ötlet ez?

–Lehet, viszont az is lehet, hogy nem állnának olyan jól helyt, ahogy te tetted. Mi bízunk benned. Menni fog! –mondta vállamat megfogva Mikasa, mire mindenki bólintott egyett.

–Köszönöm. Örömmel vállalom!

—Pár nappal később—

Már pár napja, hogy parancsnok lettem, de azt hiszem kezdem megérteni Levi-t, hogy mire érti azt, hogy mindig fáradt, és sose ér a dolgok végére. Hogy lehet ennyit dolgozni baszki? 4 napja csinálom ezt, de már úgy nézek ki mint egy halott. Levi-al szerintem 3 napja nem találkoztam, a szobámból ki se mozdultam, csak Hange látogatott a munkákkal kapcsolatban, és hogy betanítson. Volt, amikor segített, és ketten csináltunk egyett, örülök hogy ilyen jóba lettem vele, mert mindig is szimpatikus volt.

A mai nap még nem látogatott meg Hange, de szerintem fog jönni, mint eddig. A papírrengeteg között kaptam egy olyat, ami nem tetszett nekem, az expedícióval volt kapcsolatos, ahol elvesztettük Eren-t. Jobbnak láttam, ha szólok Levi-nak, nézze át ő is, majd gyors léptekkel haladtam az irodája felé. Az ajtóhoz érve nem is kopogtam, mert nem szokásom, de lehet most jobban tettem volna.

–Hé Levi, kaptam itt egy érdek...–nem tudtam befejezni a mondatot, mert a Katonai Rendőrség főparancsnoka állt Levi asztala előtt, Levi az asztala mögött, míg Erwin a két férfi között, az asztal mellett.

Nem tetszett nekem a helyzet, fogalmam sincs, hogy mit keres itt ez a pali, de jobb volt egyszer látni pár másodpercig a fejét, mint most percekig.

Se Levi, se Erwin nem volt nyugodt, látszott rajtuk hogy rohadtul gondolkodóba vannak valamin, ami retekül aggasztja őket. Előre félek.

–A Felderítő Osztag negyedik parancsnoka... –fordult felém (mert eddig háttal volt szerencsére) majd egy pillanatig elképedt, mert ő is emlékezett rám, és én is rá. –Oh, mi már találkoztunk kisasszony? –tette a tudatlant, hú hogy orrba kéne téged verni.

Levi furcsa tekintettel nézett rám, és reménykedtem, hogy bízik bennem annyira, hogy ne egy ekkora idiótával álljak le beszélgetni.

–Melanie McNever, örülök a megismerésének, parancsnok úr! –nyújtottam felé kezemet, mit azon nyomban el is fogadott, majd mindketten álmosollyal viszonoztuk egymás kedvességét. Ebből se lesz barátság.

–Részemről a szerencse! –mosolygott, majd (végre) elengedte a kezem, én meg Erwin mellé sétáltam. Jobb mellette, mint a másik mellett.

–Biztos felmerült önben is kisasszony a kérdés, miszerint miért vagyok pont itt, pont ebben a kóce... khm, épületben, nyugodjon meg, nem kell sokat várnia már a válaszra. –kíváncsian vártam mit mondhat ilyen fontosat ez az ember, és itt az ő élete a kóceráj, nem az épület. Bár kinek mi.

–Ismétlem önmagam, mert a társai már tudják a híremet. Most már nyugalommal élheti az életét, Eren Yeager velünk van, és mai szerzeményünk Hange Zoë. Két legyet egy csapásra, nem mondom hogy nem. –nézett rám, mire teljesen elvesztettem a gondolkodás módomat. Eren, a Katonai Rendőrségnél? És Hange is? Tehát ezért nem jött ma hozzám...

–Tényleg elraboltak egy felderítő kadétot, és egy parancsnokot? Remélem tudja, hogy ez szabály...-

–Tisztában vagyok a szabályokkal kisasszony, itt max magát kéne felvilágosítani az illemről. –nézett végig rajtam, mire egy keserű íz keletkezett a torkomban a kinézetem stírőlését illetően. Ki nem állhatom, mikor ezt csinálják...

–Kussolj vén szat-

–Nem hozzád beszéltem Törppila! –morgott rá Levi-ra, ki egyből elhallgatott, de látszott rajta, hogy kedve lenne kidobni ezt az embert a harmadikról. –Tehát, a kadétot mi találtuk meg a falon kívül, mikor elemzést végeztünk, kifáradva, egyedül hagyva, mocskosan és magányosan. Befogadtuk, és most mi ápoljuk, mert úgy látszik ez az osztag nem volt rá képes. Amit a parancsnoknőt illeti, tiltott területre lépett, ami a király nevén van, és a helyi rendőrség jelentette mindezt, így kénytelenek voltunk őt is magunkhoz venni. Egyéb kérdés? –nézett ránk ártatlanul, mire azt hittem elpattanak az idegeim, és itt szúrom le magam az asztal lábával.

Nem tudom felfogni amit mond, egyszerűen nem tudom elhinni mindezt. Ez... Ez lehetetlen...