Perverz állat!

4

- Megjöttünk! - kiabáltam be a lakásba, ami most szokatlanul csöndben volt. Általában Ni vagy a konyhában van, vagy tévét néz. Az kizárt hogy este 8-ig dolgozik. - Niall?

- Merre lehet? - vakarta a fejét Faye. - Niaaaaall!!

- Megnézem a szobájában.

Benyitottam a barna ajtón, de ami odabent várt, arra nem számítottam. Az egész helyiség sötétségbe volt burkolózva, a redőnyök lehúzva, a lámpák is lekapcsolva. Niall maga volt a rendmánia. Persze utánam. Semmilyen cucca nem volt széthajigálva, az összes polc, az összes szekrény portalanul csillogott, a ruhák szín és típus szerint rendszerezve, az ágya tökéletesen be volt vetve, sehol egy gyűrődés, minden tökéletesen volt. kivéve hogy a szőke buksi ott kuporgott az ágy közepén, egy párnát ölelve, szemei vörösek és duzzadtak, a könnyek csak úgy szántanak végig az arcán és a szívem megszakadt rajta. Niallt ritkán látni sírni, de ha valaki megsiratja az ezer százalék a pokolra kerül. Niall a megtestesült cukiság és kedvesség, semmi okot nem ad az embereknek hogy megbántsák, mégis volt már rá példa, amit az öklöm és a cifra anyanyelvem bosszulta meg. Régen láttam így. Ennyire...megtörve.

- Ni.. - rögtön odarohantam az ágyhoz és szorosan magamhoz húztam a zokogástól remegő fiút. Azonnal a mellkasomba bújt és még jobban el kezdett sírni.

- Megcsalt..

Az a mocskos kurva! Úgy tudtam hogy nem kellett volna összejönnie Jane-nel, már az első pillanattól gyanús volt nekem, de a fiú végtelenül szerelmes volt, semmivel nem tudtam eljutni az ép eszéhez. Most pedig legszívesebben megkeresném azt az útszélre való ribancot és kitépném az összes műhaját, de nem teszem. Niallnek most szüksége van rám.

- Sssh, semmi baj Ni, itt vagyok. - simogattam a hátát, közben szőke tincseit babráltam. - Gyere, menjünk a nappaliban, ott van Faye is, hoztunk vacsit. Meki, a kedvencedet hoztuk. - próbáltam kihúzni őt ebből a fekete lyukból. Ha eszik, akkor mindig jobb kedve lesz.

- Nem vagyok éhes.

Na ez már megijesztett. Niall sosincs tele. Ha kajáról volt szó, Niall Horan egy feneketlen lyuk lesz. Ez a 3 szó amit most hallok tőle először.

- Gyere ki, hidd el, jobb kedved lesz!

- Oké.. - egyezett bele végül, de nem mozdult meg. Hagytam neki még pár perc dédelgetést, most kijár neki a babusgatás. - Louis..

- Hm?

- Én..én meg akartam kérni a kezét.

- Hogy mit akartál csinálni?! - néztem rá tányér méretű szemekkel. Most komolyan el akarta jegyezni azt a lányt?!

- Szerettem őt Louis..de...ő..ő nem és..rohadtul fáj... - megint sír, basszameg ha így haladunk én is bőgni fogok!

- Tudom hogy szar..az mindig szar ha valakit szeretsz és ő hátba szúr. Tudod jól hogy ezt én tudom a legjobban.

- Jó, de neked a szar ízlésed is közre játszott. - görbültek felfelé ajkai egy huncut mosolyra.

- Hé! -háborodtam fel, mire kuncogott. Legalább mosolyog. - Gyere enni hülye.

- Megyek már. - morgott és mind a ketten feltápászkodtunk az ágyról. Kiérve a nappaliba, Faye aggódó fejével találkoztunk elsőnek és amint meglátta Niall könnyes, kisírt szemeit, azonnal elkezdett minket faggatni. Vacsi közben minden apró részletet kibeszéltünk, hogy mi történt, ki mit mondott, mennyire egy ribanc is az a lány.

- Ne haragudj meg Ni, de a kezdetektől fogva mondtuk hogy vigyázz vele, mert nem százas a csaj. - szólalt meg Faye, miután a világ összes átkát rászórtuk Jane-re. Komolyan, ha felvennének a Roxfortba, rögtön tanárnak kéne mennem, olyan mértékben jól megy az átkozás.