Perverz állat!

2

Amint leértem a hallba és ránéztem az órára ami kereken 12-t mutatott, kifújtam a levegőt. Épp időben. Na igen, London legelittebb hoteljében halál járna a késésért. Tökéletes alkalmazott ide egy olyan aki egész eddigi életében mindenhonnan elkésett. Épphogy lett volna 2 másodpercem hogy kifújjam magam, amikor egy hatalmas, fotósok, újságírók és sikoltozó tinilányok tömege csódul az épület elé, a tömeg közepén pedig egy fekete limuzin, körülötte öt fekete autó kíséri. A limuzin leparkol, ezzel együtt a többi jármű is. A kocsikból nagydarab, egyesek eléggé kigyúrt, mások csak egy kis pocakkal rendelkező biztonsági őr brigád pattan ki, legalább 10-en vannak, de szerintem keveset is mondtam. A következők akik kimásznak az autóból, egy 5 fős, szmokingos titkos ügynök, merem feltételezni, hogy ők a menedzsment. Őket követi 3 nő, egytől egyik csakis Gucciban tipegnek a tűsarkújukkal. A limuzin ajtaja is kitárult, először egy fekete hajú, agyon tetovált, korombeli pasi lép ki rajta, aki kézen fogja az őt követő hosszú barna hajú, farmerszerelésben és adidas cipőben megmutatkozó hölgyet. Másik oldalon is kinyílik az ajtó, azon pedig egy vállig érő göndör barna hajjal rendelkező férfi lép ki, rajta fekete kalappal és napszemüveggel. Ha azt hiszitek ennyiből találtam ki hogy ő az a Henry vagy tudom is én ki, akkor tévedtek. A fekete, márkás öltönyszett és a fekete alapon fehér mintás ing ami félig kigombolva, ezzel megmutatva néhány tetoválását, amit innen nem nagyon tudok értelmezni, na ez volt a hab a tortán. Na meg hogy az összes tinilány egyszerre kezdett el hangosan sikítozni.

- Ezek tényleg körbe ugrálják. - motyogom magam elé, enyhe fintorral. A 12 biztonsági őrből-sikerült megszámolnom-5 azonnal sztárpalántánk köré ugrott, míg a többi próbálta visszatartani a paparazzikat. Stylest követte a páros, akik szinte össze voltak ragadva a kezüknél fogva. Őket követte a King's Man brigád és a kis hercegnők. Tényleg nem vagyok egy igazi gyökér, ááá, dehogy.

A főni rögtön a ficsúrhoz lépett, és bár nem hallottam a beszélgetést, biztos vagyok benne hogy a hízelgés mesterfokát adja elő éppen drága vendégeinknek. Egy pillanatra mindenki rám nézett, ettől tudtam hogy rólam van szó így el is kaptam onnan a fejem. 2 másodperc telhetett el, amikor visszapillantottam. Mindenki a főnökre figyelt kivéve..kivéve Harryt. Feltűnően bámult, szinte felfalt a szemével, rendesen lecsekkolt ahogy végig legeltette rajtam a szemét. Aztán elért az arcomhoz, ahol rögtön azúrjaimba fúrja a szemét. Nem is vettem észre hogy zöld. Méregzöld. Már kezdtem eléggé kellemetlenül érezni magam hogy lassan már egy perce szemezünk, amikor a barna hajú lány előre nyúlva rácsapott Harry vállára, aki ettől odakapta a tekintetét a személyre aki egyértelműen jelezte hogy arra figyeljen amit Mr. Corden mond. Persze túl sok mindent már úgysem fog mondani, hiszen ők már az én gondom lesznek hogy elmagyarázzam mi merre van. Juhé...

Ezután mindenki eloszolt, a menedzsment éppen kifelé tartott az épületből, nyomukban mind az 5 biztonsági őrrel, a Gucci asszonyok a hallban lévő fotelehet célozták meg, amíg behozzák a bőröndjüket, a páros még ugyanott állva beszélgetett, szinte már egymás száján-fúj-Ő meg...jézusom, egyenesen felém tart!

- Te vagy Louis? - jött a mély, rekedtes hang alig fél méterre előttem. Baszdmeg, most veszem észre hogy legalább egy fejjel magasabb nálam! Levendula illat árad belőle, a lehelletéből érzem a mentolt, a hangjától meg a hideg végig futott a hátamon, de muszáj volt összeszednem magam.

- Igen.

- Melyik a szobám? - kérdezte miközben az őrök meghozták a bőröndjeit. Azaz 3 bőröndöt és egy sporttáskát. Hogy nem vagyok meglepődve...

- A 112-es.

- Köszi édes. - kacsintott egy huncut mosoly kíséretében, majd faképnél hagyva sétált a lift felé. A szemöldökeim talán a homlokom közepéig is felszaladtak, a szemem majd kidülledt a helyéről.