Perverz állat!

7

- A lakásom nem olyan nagy durranás és őszintén elég rendetlenek vagyunk szóval..ezt nézd el nekem. - nyitottam ki a barna ajtót a 185 centis...pasimnak? Akkor mi most járunk? Tudja a tököm, de rohadt jó pasi. Túl nagyot nem is hazudtam neki. Tegnap esti kajás dobozok a nappali asztalon, a konyhában mosatlan edények, a szőnyeg tele van Faye húgának macskájának a szőrével-átkozott szőrös mocsok-, ha lehetne ennél jobban nem tudna égni a pofám.

- Tetszik.

- Tényleg? - alig bírtam elhinni. Ez a miniatűr disznóól tetszik neki? Pedig biztos vagyok benne hogy az ő lakása sokkal szebb. Óriási, kacsalábon forgó palota, ahol egy porszem sem száll a levegőben, minden csilli-villi, totál ellentettje a mi lakásunknak. Erre ez tetszik neki?

- Olyan..igazi. - nézett körül, mint egy igazi szakértő.

- Nos..van itthon csokis, fahéjas és mézes pehely. -váltottam ittlétünk okának témájára, miközben kinyitottam a konyhában a felső szekrényt, hogy elővehessem amit a kisherceg óhajt. - Milyet szeretnél?

- Csokisat.

Kivettem a csokisat, majd két tálba öntöttem a golyókat aztán arra a tejet, majd elé raktam a kisasztalra, addig Ő láthatóan kényelmesen elhelyezkedett a barna kanapén.

- Jó étvágyat.

El kezdtem enni az instant reggeli-ebédemet, de valami egyszerűen zavart. Talán a tudat, hogy az ebédszünetem 15 perc múlva letellik és időben vissza kell érnem. Vagy az hogy ennyire kupi van és én utálom ha nincsen rend. Vagy az újdonsült vendégem, akinek láthatóan jobb elfoglaltsága van engem szugerálni, mint enni ezt a Tomlinson-féle mesterművet.

- Ne nézz így rám, levetkőzök magamtól. - viccelődtem vele, de valami nem volt oké. Valószínűleg azért, mert nem nevetett.

- Hajrá. - várakozóan nézett rám, mire éreztem hogy zavarba jövök. Miért kanyarodunk mindig vissza erre a perverz-vonalra? Miért nem maradunk simán a normálisba? Ahol nem kényelmetlen az ahogy bámul, ahol nevetne ezeken a hülye perverz poénokon, ahol egy normális, érzésekkel teli sráccal lenne dolgom, ahol nem minden ilyen...perverz. Hirtelen olyan fullasztónak éreztem az egész helységet, hogy egyszerűen muszáj volt kimennem.

- Nekem..vissza kell mennem a hotelbe, lassan lejár az ebédszünetem. -álltam fel a kanapéról és lassan a bejárat felé kezdtem hátrálni. - Nagyon megharagudnál ha kölcsönkérném a fuvarodat?

- Dehogy, hívok valaki mást. - legyintett le, majd tovább ette a gabonagolyókat.

- Oké. Akkor öhm...szia. - fordultam az ajtó irányába és már slisszoltam is volna kifelé, de egy kéz megakadályozott, ami éppen lefogta a csuklómat ezzel meggátolva az előző tervemet, amit már üvöltött a belső énem, miszerint tűnjek el, de gyorsan!

- Ez...nem tudom hogy randi volt e vagy sem, de...nem is tudom.. - dadogott össze-vissza éééés itt van. A fiú aki bejön nekem. Aki nem egy perverz fasz, aki nem próbál férfinak tűnni a szememben, vannak érzései és képes az agyával is gondolkodni a farka helyett. Elmosolyodtam.

- Csak csókolj meg te idióta.

Nem kellett kétszer mondanom, szinte azonnal felpattant és a számra tapadt. Nem volt egy igazi mély csók, inkább csak egy hosszabb szájra puszi, mégis olyan...igazi. Végre elengedett, én pedig egy szó nélkül kiléptem a faajtón, a liftet meg sem várva szedtem kettesével a lépcsőfokokat. A kinti szél azonnal elcseszte a gyönyörűen belőtt sérómat, de ezzel sem foglalkozva indultam célirányosan a fekete autó felé, ott pedig bepattantam a hátsó ülésbe pontosan oda, ahol még 10 perce Harryvel ültem itt.