Perverz állat!

14

- Várj, várj várj, álljunk meg egy szóra hogy világos legyen a kép. - hadonászik a kamera előtt szőke barátom, mellette a kanapén Faye szintén próbálja feldolgozni az információkat, amit most mesélek el harmadjára és úgy érzem ha még egyszer el kell mondanom, felmászok egy toronyház tetejére repülőkre vadászni. - Szóval... Te lefeküdtél részegen Harry Styles-szal, azzal a Harry Styles-szal akinek te pár hónapja a felszolgálója vagy és eddig úgy volt, hogy szívből rühelled mert egy perverz állat, de most mégis összeborultatok amit megtudott az egész világ és ezért látlak téged minden oldalon.

A fejemet fogva próbálom rejteni a zavaromat a vonal túlsó oldalán lévő két személy elől. Így, hogy drága Niall barátom-akit valószínűleg meg fogok fojtani, csak jussak ki innen-összegezte a dolgot, tényleg elég... Különös szituációnak tűnik. A fiatal felszolgáló fiú belebotlik egy sztárba aki amúgy teljesen be volt-van-rá indulva és ezért utálja, végül mégis lefekszenek egymással, ám ennek nagyon hamar jött is a karmája. Valaki nem akar ebből egy filmet csinálni?

- Igen, Niall pontosan. Ejthetnénk a témát és beszélhetnénk bármi másról, könyörgöm? - egyik kezemmel az arcomat dörzsöltem kínomban. Amióta felhívtam őket, remélve hogy egy kis nyugira lelek, náluk is ez volt a téma vagy fél óráig. Ezt a kérésemet egy hosszú, kínos csend követte, majd Faye előre hajolt, közel a kamerához.

- Milyen volt?

- Micsoda? - kérdeztem.

- Tudod... - vigyorgott el sejtelmesen, mire Niallnek és nekem is ugyanakkor leesett hogy mire gondolt. Niall lefordult a kanapéról, annyira erősen nevetett, Faye vigyorogva figyelte ahogy a szőke fiú a földön fetreng, nekem viszont a fejem nem lehetett ennél vörösebb.

- Tudjátok mit, rájöttem hogy itt az ideje új barátokat szereznem, sziasztok! - amint ezt kimondtam, le is zártam a hívást és elterültem a hatalmas franciaágyon. 

Mikor beléptünk a hatalmas házba, nem tudtam eldönteni hogy kívülről, vagy belülről lélegzetelállítóbb. Az egész beltér annyira sok volt a szememnek, mégis tökéletes összhangban volt és amilyen rend és tisztaság volt, a fél vagyonomat rátettem volna hogy itt biztos nem Harry lakik. Legalábbis abból leítélve, amit a hotel szobájában láttam, ez a ház szöges ellentéte volt a göndörnek. Olyan mértékben tiszta volt minden, hogy féltem bármihez is hozzányúlni. Miután végére értünk a körbevezetésnek, ott tartottam hogy kérnék egy térképet, mert egy ekkora lakásban biztos eltévednék. Szívesen viccelődtem volna azzal, hogy kompenzál valamit, de láttam amit látnom kellett, úgyhogy inkább nem szóltam semmit. Harry tisztában volt vele és tiszteletben tartotta a kérésemet, ezért külön szobát, sőt, külön fürdőt kaptam, így kaptam elég privát szférát. Mindez már egy órája, azóta beszéltem a húgaimmal és Niallékkel és mindenkinek elmagyaráztam hogy pontosan mi is történt és miért kerültem hirtelen címlapra. Furcsállom, hogy Liam még nem jelentkezett, bár ahogy ismerem, per pillanat élvezi a szabadnapja minden egyes percét, egy szóval: alszik. 

Hangos csörgés térített ki álmodozásomból. Dünnyögve törökülésbe szenvedtem magam és meglepődtem, amikor nem Liam, hanem Luke neve villant fel a telefonomon. 

- Felszívódsz, aztán a médiában már csak a te arcodat látom, milyen barát vagy te? - ordít bele a telefonba köszönés nélkül. Kihangosítom és lerakom az ágyra a lábaim elé mert már túlságosan fáradt vagyok hogy megtartsam a készüléket. Meg lusta is vagyok. - Na mesélj.

- Nincs mit mesélni.

- Oh igen? - nevetett és hallottam hogy lerak egy üveget valahova, majd lehuppan valahova. - Lefeküdtetek?

- Én ezt nem hiszem el! - dőlök vissza a matracra, közben egy párnát az arcom elé rakok hogy elfojtsak egy szívből jövő üvöltést.

- Ezt egy igennek veszem. - ahogy hallom Luke jót szórakozik az én szenvedésemen. - Szóval?