Perverz állat!

3

2 héttel később

Két hét alatt nem történt túl sok változás. A Styles incidens estéjén Niallék mindent kifaggattak belőlem, erős fangörcsök közepette. És ennek a kőkemény fél órás beszélgetés után nekik csak ennyi esett le:kinézett magának egy világsztár...Lángelmék, nem igaz?

Aztán nem történt ehhez hasonló. Feltűnő méregetésen, félreérthető flörtölésen és személyes teret megsértő közelítéseken és nyomulásokon tovább-egyenlőre-még nem ment. Nyugi Tomlinson, már csak egy hónap és nyugtom lesz. Mondhatni.

- Na menjél, vidd fel neki a ruháját. - dobott elém egy vállfát, rajta egy valószínűleg méregdrága, irtó giccses öltönyt fedő fekete zacskóval. Nagyot sóhajtva álltam fel a fotelből, amely per pillanat sajgó lábaimnak a Kánaánt jelentette.

- Ezt nem hiszem el. - motyogtam magam elé, amikor már csak a díszes ajtó előtt állva, a kis kártyával ki nyitottam az ajtót. - Heló? - kiáltottam fennhangon, hiszen az ágy körül senkit sem láttam.

- Szia cica. - a nyitott ajtó, ami eddig enyhe védelmet is nyújtott az utóbbi időkben, nehogy megpróbáljon letaperolni, most egy hangos csattanással becsapódott, a hang tulajdonosa ott állt, egyik kezével még mindig azt ajtónak támaszkodott. Csupán egy fekete farmergatya volt rajta, felsőteste ismét megmutatkozott előttem.

- Látom nadrágot találtál. Tessék, itt az öltönyöd. - nyújtottam felé a ruhát. Lassú, vontatott mozdulatokkal haladt felém, ami kicsit meg is ijesztett, majd a vállfát kivéve a kezemből, az ágyra hajítva azt kezdett el engem méregetni. Megint..

- A te rucid jobban tetszik. - jött végül hosszú percek után a válasz egy ördögi félmosollyal az arcán.

- Öh, köszönöm.

Egyre közelebb lépett hozzám, míg én tartva azt az egy méteres távolságot köztünk, hátráltam. Lábam hirtelen beleütközött az ágyba, így képtelen voltam tovább tolatni, Ő viszont egyre közelebb jött. Szép lassacskán, minden porcikánk érintkezett, mellkasom az övének nyomódva éreztem az erős szívverését, parfümjének illata az orromba kúszott, ahogy a fülemhez hajolt.

- Bár nélküle sem lenne rossz.. - súgta, majd a nyakhajlatomba hajolva kezdett el mélyeket lélegezni, közben nedves ajkait is megéreztem a bőrömön. - Hm..barack...ez tetszik.. - kezdett el nedves csókokat hagyni a vékony bőrfelületen, én meg úgy éreztem, muszáj valamibe megkapaszkodnom, különben menten összeesek. Kapaszkodómnak Harry vállát céloztam meg, ujjaimmal izmos bicepszébe markolva próbáltam ezen a világon maradni. Lélegzetem egyre szaporább lett, ahogy a nyakamat kényezteti és minden centivel egyre közelebb passzírozta magát és..érzem...atya ég, érzem Harry kőkemény farkát az enyémnek nyomódni!

Na ez volt az ami visszarántott a valóságba és minden erőmet összeszedve löktem el magamtól az illetőt.

- Mr. Styles, kérem! Párom van! - milyen kis naiv vagyok hogy azt hittem ezzel lerázatom őt.

- Azt kétlem. A kapcsolati státuszod egyedülálló, senkivel nem posztoltál semmilyen közösségi oldalon olyan képet, csak Faye Marchellel, de neki barátja van szóval max legjobb barátod, és meleg vagy hiszen volt egy Zack nevű pasid. - amint végzett kis beszámolójával, az állam már a padlón volt. Az a rohadt seggfej...

- Te kinyomoztál engem?!

- Meglehet. - öltött magára egy önelégült mosolyt. Még büszke is rá, hát beszarok!

-Lehet hogy nincsen barátom de attól még békén hagyhatna!

- És ha nem akkor mit csinálsz cukim? - hajolt ismét közelebb. - Az ujjaim körül táncolsz, a főnököd pedig bármit megtenne hogy jól érezzem magam itt. És ha rosszalkodsz annak következményei lesznek. - az utolsó mondatnál a fülemhez hajolva búgta szavait, mire ismét ellöktem magamtól.