Perverz állat!

13

Arra keltem fel hogy az ablak előtt lévő két sötétítő függöny közti résnél beszűrődik a fény, egyenesen az arcomra. Hunyorogva dörzsölöm meg a szemem és próbálok felülni, de ebben két dolog akadályoz meg. Egy, a fenekembe és a hátamba nyilalló fájdalom. A másik hogy egy tetovált kar úgy öleli a testemet, hogy alig kapok levegőt. A vállam felett hátra pillantva nyugtáztam, hogy Harry még javában hortyog. Mi a fene történt? És miért vagyunk meztelenek?

Na várjunk... Oh, basszus.

Mi ketten... Az éjjel... Oh, basszus!

Összeszorítottam a számat, ahogy próbáltam felülni és a fenekembe belenyilallt a fájdalom. A tévéről lelógó alsómat és nadrágomat felkapva besántikáltam a fürdőszobába. A tükörképemtől kicsit megijedtem, tekintve a sok piros foltokat a nyakamon, a vállamon és a mellkasomon, de nem foglalkozva vele megmostam az arcomat és deréktől lefelé felöltöztem. Közben persze elmondtam magamban egy pár káromkodást. Idióta, hülye, hülye Louis!

Visszabotorkáltam a szobába-ezúttal nadrágban-és bármennyire fájt, visszaültem az ágyra és a mellettem horkoló fiút néztem. Ajkai kissé elnyíltak, a hasán feküdve a feje alatt lévő párnát ölelte. Haja csapzott, hátán vörös csíkok díszelegtek és ördögien elmosolyodtam, amint megláttam, neki is tele van a nyaka szívásfoltokkal és egy-két harapásnyommal. Sőt, még a bicepszén is észrevettem egy-két fognyomot, és biztos vagyok benne, hogy a mellkasa is ugyanúgy néz ki, mint az enyém. Hirtelen mocorogni kezdett, és grimaszolva a fejéhez kapott az egyik kezével.

- A... Kurva.. Életbe... - morogta, miközben felült és felhúzott térdeire támaszkodva fogta a fejét. 

- Én mondtam hogy sok lesz. - kuncogtam halkan.

Dünnyögött valamit, és végre rám nézett. A szemein látszott a másnaposság, arca fáradt volt mégis ott bujkált ajkain az a pimasz mosoly. Egy pillanatra megszédültem, amikor a karomat megrántva maga alá rántott a matracon. Kezeivel fejem mellett támaszkodott és úgy nézett le rám. - Persze, ilyenkor én is okos vagyok.

- Fúj Harry, büdös a szád! - toltam el magamtól az arcát, mert ezzel a lehelettel tényleg ki lehetne füstölni egy méhkaptárt. Az egyik tenyerét a szája elé tartva belelehelt és szippantott belőle egyet. Ördögien elvigyorodott és ismét fölém hajolva fújkálni kezdte az arcomat. Ez egy kisebb párnacsatát alakított ki köztünk. Nevetve hajigálom felé a díszpárnákat, de ő kitartóan fújja továbbra is az arcomba azt az undorító szájszagát, persze közben mindkettőnk majd megpukkad a nevetéstől. Egyik pillanatban, amikor nyúltam volna a következő párnáért, hogy azt dobjam az arcába, mindkét kezemet lefogta és a fejem fölött tartotta. Ajkaimra hajolva fojtotta belém a nevetést. Először sokkolt ez a hirtelen eseményváltozás, de pár másodperc múlva már az sem érdekelt hogy milyen büdös is a lehelete, engedtem hogy nyelve átcsússzon a számba és végig simítson az enyémen. Kezeimmel a nyakát öleltem át és a haját túrtam, lábaimmal a derekát fogtam és csak akkor realizáltam hogy Harryn nincs semmi. Ez egy kis bátorságot adott hogy a kezeimmel elengedjem a selymes tincseket és lentebb haladva belemarkoljak a fenekébe. Morogva belevigyorgott a csókba, és a nadrágomat-amit öt perce vettem fel-próbálta letolni rólam, alsóval együtt. Tovább menni viszont nem tudtunk, mert a telefonom az éjjeli szekrényen elkezdett rikácsolni. Elégedetlenkedve bújtam ki alóla és a zenélő készülékért nyúltam, amin Faye neve és egy közös képünk jelent meg amin mindketten kinyújtjuk a nyelvünket. Felvettem, de meg se várta hogy beleköszönjek, azonnal beleordított.

- Louis Tomlinson, nem tudom hol a fenében vagy de most rögtön gyere a hotel halljába! - hiába ordított, alig hallottam a lány hangját a vonal túloldalán lévő háttérzaj miatt. Mintha egy tömeg közepén lenne ahol mindenki mondja a magáét.