Perverz állat!

10

Körbeleng az a fura érzés ahogy ott állok a kopottas sötétbarnára festett ajtó előtt. A fűzérek, amik karácsonykor gyönyörű és vakító színekre varázsolják a házat, most kihalva, áramtalanítva lógnak az ereszről. A füvet már le kellett volna nyírni, de senki nem tette. A lányok nem értenek hozzá. Én meg már jó ideje nem voltam itt. Kívülről úgy tűnne, mintha kerülném az összeomlás szélén álló krémszínű házat. Valamennyire igaz is. Nem szándékosan, de mégis. Túl sok innen az emlék, minden rozoga deszka a padlóban, minden fénykép, minden kerámia. De mégsem kerülhetem örökké, itt nőttem fel. A gombóc a torkomban egyre csak növekszik, ahogy a csengőhöz nyúlok. Alig hogy elengedtem a kis gombot, kicsapódik az ajtó és egy fáradt szőke áll velem szembe. Azonnal a nyakamba ugrik.

- Hiányoztál seggfej. - motyogja a nyakamba a lány, és mielőtt bármit is mondthatnék, elhúzódik és pofon vág. - Hamarabb kellett volna jönnöd. - mondja halál komolyan. Oké, jogos, megérdemeltem. - Kávé?

Ott ülünk heten az étkezőasztalnál, öt bögre az asztalon, a két etetőszékből a csecsemők egy-egy túrórudit majszolnak. Rajtuk kívül minden szempár rám szegeződik, gondolom magyarázatot várnak hogy miért nem jelentkeztem már két hónapja, így mikor belekezdenék, Fizzy szólal fel először. 

- Oké, ha más nem, én megkérdezem. Miért nézel ki úgy mint a mosott rongy?

Csend telepedett le közénk. Egyedül Doris-t hallani ahogy csörgeti a rudis papírt.

- Eléggé szar éjszakám volt.

- Mindig ezt mondod! - csattant fel hirtelen Phoebe. - Hányszor mondjuk még el, ha túl sok neked a hotelben dolgozni, mondj fel! 

- Ez kurvára nem ilyen egyszerű! - próbálok higgadt maradni, de érzem hogy az a heti feszültség most fog kijönni rajtam, ha továbbra is ezt az ordibálást folytatjuk. - És a munkával semmi bajom. 

- Ernest, kérlek ne ficánkolj! - szólt rá Daisy a kisbabára, aki nem túlzottan mutatott bármiféle figyelmet nagytestvére intelmére és továbbra is azt az akciót próbálta végrehajtani, hogy csokis pofival és kézzel kimásszon az etetőszékből. Ikertestvére, vele ellentétben nyugodtan ült a székben, ugyanúgy maszatos arccal, de ő valahogy szórakoztatóbbnak tartotta a túrórudi csomagolását, és azt babrálta pici ujjaival. Daisy kivette a kis kukacot, és egy törlőkendővel megtörölte Ernest ujjait és arcát, majd rugózva kezdett el vele sétálgatni. Daisy volt az igazi anya a családban. Ő vigyázott a két kisördögre levelezős fősuli mellett, míg Fizzy és Lottie eljártak dolgozni, Phoebe pedig a háztartást végezte. Takarított, főzött, mosott. Mark meg... ő meg reggel elmegy, és vagy napokig nem hallunk felőle, vagy aznap este szurok részegen hazajön, és bedől az ágyba. Ez most sincs másképp, Lottie azt mondta hogy kedd óta nem jött haza. - Ha a munkával semmi bajod, akkor mi a baj? Látszik hogy valami nyomaszt.

- Megfoghatom? - kérdem, a csecsemő felé nyújtózva. Kérdés nélkül a kezembe adja a gyerkőcöt aki már nem csap akkora hisztit azért mert ölben van. Ahogy meglátja hogy én fogom, vigyorogni és visítani kezd. Ernest mindig is imádott. Hiába lát annyira keveset, az elején annyira megszeretett, hogy nagyon sokáig senkivel nem volt hajlandó játszani, csak velem. Persze akkor még minden nap hazajártam. - Csak egy seggfej a vendégem, semmi új.

- Látod? Én megmondtam. - fordult ikre felé Daisy egy önelégült vigyorral az arcán. - Minden édes mosoly mögött egy seggfej lakozik.

- Várjunk... Mi? - nyikkanok meg. Hogy van az hogy a rólam szóló dolgok hamarabb hazaérnek mint én? Egy pillanat... A kis szemét! - Faye-nek nagyon lepcses szája van. 

- Az biztos, szóval most elmesélsz nekem mindent. - néz rám bociszemekkel Phoebe. Miért nem lepődök meg, hogy ő is egy rajongó? Szólásra nyitottam volna a számat, de  pont akkor Ernest két kezével befogta az orromat, amin muszáj volt nevetnem. Lehámoztam magamról a kis ujjakat, és unott fejjel fordultam a lány felé, aki továbbra is kérlelő tekintettel nézett rám, gondolom azt remélte hogy hozok neki egy aláírt lemezt. Pedig nem.

- Nincs mit mesélnem. Inkább ti mondjatok valamit.

- Kifizettem a diákhitelt. - szólalt meg Lottie, de olyan arcot vág hozzá, mintha minimum azt mondta volna hogy lehúzta az aranyhalamat a vécén. 

- De?

-Másodállást vállalt. - folytatta Fizzy, én meg tényleg azt hittem hogy felrobbanok. 

- Lottie, minek? Ha pénz kell, szólj és küldök, amennyi kell!

- Louis, nem olyan rossz. Hidd el, tudok magamra vigyázni. - és mint végszó, felállt, összeszedte az üres bögréket és a konyhába sétált velük hogy a mosogatóba tegye őket. Daisy egy mindent tudó pillantás után megfogta Dorist és elvitte a fürdőbe megmosdatni, mert annyit szórakozott azzal az egy csomagolópapírral hogy már deréktól felfelé tiszta maszat volt, így már mindegy lett volna ha megfürdeti. Egy sóhajjal megigazítottam Ernest az ölemben, és a konyha felé sétáltam. Lottie ott ült az egyik bárszéken, az anyától kapott karkötőjét birizgálta amikor beléptem. 

- Ígérd meg hogy nem hajszolod túl magad. És szólsz, ha segítség kell. A kicsikkel, vagy anyagilag vagy bármi. - mondtam ellentmondást nem tűrő hangon. Én vagyok a bátyjuk, nekem kéne másodállást vállalnom hogy el tudjam őket tartani, nekem kéne rájuk vigyázni. Erre itt van Lottie, beesett arccal, fáradt szemekkel és így is képes azt mondani hogy jól van és képes ezt csinálni.

- Megígérem. De akkor te is árulj el nekem valamit. 

- Mi az?

Mögém pillantott, hogy biztosra vegye, csak ketten - vagy ez esetben hárman - halljuk ezt a beszélgetést majd bizalmasan előrehajolt.

 - Miért van neked kiszívva a nyakad?

Kibaszott Styles!

Mikor fog már elmúlni ez a szar? Annyira kiszívta, hogy ez már örökre ott marad? Én ezt nem hiszem el...

- Volt egy afférrom. Kérlek ne beszéljünk róla. - nyöszörögtem kínomban, mert ez már tényleg kínos. 

- Oké-zsoké. - valamit elkezdett kotorászni a felsője zsebében, majd elém rakott valami sminkes cuccot meg egy kis tükröt. -  Akkor én csak itt hagyok neked egy korrektort meg egy tükröt és menj ki cigizni. - sejtelmesen rám nézett, majd Ernest kikapva a kezemből visszament a lányokhoz. Hát ha még tudnám is hogy hogyan kell egy ilyet használni...

Végül úgy döntöttem szót fogadok a lánynak - félig - és kimegyek a teraszra egy doboz cigaretta társaságában. Épphogy meggyújtottam az első szálat, zümmögött egyet a telefonom a farzsebemben. Egy ismeretlen szám küldött két üzenetet. Az egyik egy képernyőkép egy instagram oldalamra kirakott képről, és egy szöveges üzenet.

Ismeretlen szám: mindegyik képeden bemutatsz. Ennyire mérges sünike vagy?

Nem értettem igazán a szitut. Ki küld képet arról hogy csekkolja az instámat? A következő üzenet mindent megmagyarázott...

Ismeretlen szám: Egyébként Harry vagyok.

Én nem hiszem el ezt a srácot! Komolyan, mint a Beatle Juice.

"Honnan van meg a számom?"

Ismeretlen szám: titok.

Erre már csak a szememet forgattam. Gyorsan átpötyögtem a nevét "Szexi Seggfej"-re, majd a telefonomat a farzsebembe visszacsúsztattam és tovább szívtam a dohányt. Érdekes ez a kis kapcsolat kettőnk között, mit ne mondjak.