Perverz állat!

17

- Elárulod, hogy hova megyünk?

- Nem.

- Miért nem?

- Mert nem akarom.

- Kösz. - duzzogva fordulok az ablak felé, figyelve a tájat ami elsuhan mellettünk. 20 perce kocsikázunk, fogalmam sincs hogy merre és Harry is idegesítően rejtélyes. Persze, ő teljesen nyugodtan vezet amíg én a falat kaparom idegemben. Utálom a meglepetéseket.

Harry már reggel borzasztóan titokzatosan viselkedett. Reggelizés közben közölte, hogy ma elmegyünk valahova. Fél óra könyörgés, vesztegetés és kérlelés után sem volt hajlandó kibökni, hogy hova megyünk és mit csinálunk. Ugyanolyan kegyetlen mint Lottie. Ennek már lassan fél órája, és még mindig nem tudom, merre megyünk. Egyedül a szürke égbolt győzött meg arról, hogy még nem hagytuk el az Egyesült Királyságot.

Megérzem, ahogy a keze a combomra siklik és a hüvelykujjával cirógat. Sovány vigasz.

- Ne duzzogj. Már majdnem ott vagyunk. - mondja, majd ujjai, amik eddig engem simogattak most a rádióval babráltak. Egy másik csatornára váltott, ahol egy Taylor Swift szám második verse csendült fel. Ezek után már nem szólt hozzám, csak a zenére hümmögött, miközben nyugodtan vezetett. Feladtam eddigi próbálkozásaimat és az elsuhanó tájat kezdtem kémlelni. Az elsuhanó fák között egyre több ház jelent meg, lassan pedig már szinte biztos voltam benne, hogy ha nem is London, de egy másik nagyobb város központjában vagyunk. Harry egyik egy sávos utcából a másikba hajtott, míg végül le nem parkoltunk egy zsákutca legvégébe. 50 méteres körzetben csak garázsajtók sorakoztak. Miután kiszálltunk a Porche-ből - igen, abból a Porche-ből - Harry a legutolsó, kissé kopottas fehér ajtóhoz sétált, majd egy kis távirányítóval felnyitotta azt. Úgy éreztem magam, mint a Harry Potterbe. Kívülről úgy tűnt, ebben a garázsban egy autó férhet el épphogy, a beltér viszont hatalmas volt, mint egy pláza mélygarázsa. És tele volt eszméletlen dögös autókkal.

- Harry? - szólítottam meg a férfit, aki a kezemnél fogva ráncigált beljebb, nekem viszont ez az egész szituáció túl ismeretlen volt, így kissé tiltakoztam.

- Hm?

- Mi ez a hely?

- Egy garázs. - kösz Sherlock, sokat mondtál.

- Ez is egy újabb őrült hely a szexlistádon? - döntöm oldalra a fejem, hisz nem lepődnék meg. Még egy régebbi hajnali hívásból kiderült, hogy Harrynek nagyon sok elvetemült terve vannak a jövőre, beleértve azt, hogy őrült-és többnyire illegális-helyeken szexeljen. Példának okáért moziban, liftben, zongorán és autóban. Az utóbbi kettőt nekem hála kipipálhatta a listáján.

- Nem, de nem is rossz ötlet. - kajánul kacsintott, majd a fejével a kocsik felé intett, hogy nézzek szét. Ezzel már rég megelőztem, ugyanis még bejövetelkor kiszúrtam egy gyönyörű piros csodát. Egy Huracan lehet. Egyből álmaim autójává vált. Valószínűleg Harrynek is feltűntek a szívecske szemeim, oldalra döntött fejjel elvigyorodott, ahogy a járműhöz sétáltunk. - Na? Elvisszük egy körre?

- Lehet? - kérdeztem csillogó, reménykedő szemekkel, tartva attól hogy talán viccel.

- Persze. Az enyém. - na ettől aztán végképp leesett az állam. Ez a kocsi magában duplaannyiba kerülhetett mint a lakásunk.

- A tiéd ez a kocsi?

- Nem csak ez. Mindegyik.

- Azt a kurva. - csúszott ki a számon az őszinte mondat. Nem vagyok az a típus aki a pénzre utazik, de megfogtam az Isten lábát ezzel a sráccal. - Vezethetem? - nézek rá bociszemekkel, remélve hogy megengedi hogy ezt a gyönyörűséget irányíthassam.