Perverz állat!

1

Már éppen készülődnék, hogy végre hazamehessek és átaludjam az egész éjszakát, amikor meghallok egy sikítást. Jaj ne, már megint..

- Te jó ég, te jó ég! - meg is jött a sikoltozás forrása, drága barátnőm szinte már pattogva rohan felém. Na igen, Faye és én legtöbbször olyanok vagyunk mint a csoki és a vanília.

- Jézusom Faye, mi az?

- Na ki fog pont a mi hotelünkben megszállni 1-2 hónapra? Harry Styles! - sikkantja el a végét, én pedig sunyítva körülnézek hogy eddig hányan néznek őrültnek.

- Ki? - értetlenkedek. Nem vagyok az a fajta aki egyáltalán nem éli az internet világát, de ez a név még nekem is homályos.

- Te nem ismered?! A világ harmadik Legismertebb énekese és nyolcadik legkeresettebb modellje!

- Édes istenem, megint valami sztárpalánta ficsúr aki elvárja hogy a talpát is tisztára nyaljam. - nyafogok. El lehet hinni, volt már elég sok sztárral dolgom, 10-ből 8 elvárja hogy kiskirályként vagy hercegnőként bánjak vele. Nem is értem hogy akik ezeknek dolgoznak, hogy nem kevertek még le nekik egy jókora pofont.

- Örülök hogy a gondolatomba olvasva egyes szám első személyben beszéltél. - gonoszul vigyorgott. Ez nem jó. Kellett pár másodperc mire leesett mire is gondol, nekem viszont erre azonnal kikerekedtek a szemeim.

- Neeee...

- Deeee! - nyújtja el ő is a magánhangzót, heves bólogatással.

- Nem akarom!! - nyafogok szinte hisztizve. Semmi kedvem még egy úri gyerkőcöt kiszolgálni és a kurvái bugyiját feltakarítanom a padlóról.

- Muszáj, a főni nem tágít. - vonja meg a vállát, amolyan 'ez van' stílusban.

- Ez hiányzott már csak. - morgom az orrom alatt, mire Faye csak vigyorogva a vállamra lendíti a kezét-ami elég kényelmetlen lehetett számára, hiszen alacsonyabb nálam, áldom az eget érte-és kivezet az épületből, hogy a buszmegállóhoz sétáljunk. Mivel a hatost már biztos nem érjük el, szép lassan, ráérősen sétálgattunk a megállóhoz ahol rajtunk kívül még néhányan várnak a fél hetes buszra. A kocsim szervizben van, mert volt vele egy csúnya balesetem-hála a szembe sávban jövő vezetni sem képes idiótának-, így most egy időre meg kellett hogy válljak a piros szépségemtől. Remélem rendbe tudják hozni, mert most nincs pénzem új autót venni.

Oh, jut eszembe, kihagytam egy apró részletet. Louis Tomlinson vagyok, 23 éves, London egyik legluxusabb hoteljének a felszolgálója vagyok. Testvérekből négy húgival is kecsegtethetek, mielőtt bárki megkérdezné, mindegyikük szingli, de bármikor NEM! Legeslegjobb barátaim közé Fayet és Niallt tudnám sorolni. Niallt pisis korom óta ismerem. Fayet csak 9 éve, de őt is mintha ezer éve ismerném. Mindig mellettem voltak, a legnehezebb időszakokban is. Egy bérlakásban lakunk együtt, közel a hotelhez, és Niall zabagép Horan büféje is telibe a szomszéd utcában van. Facér vagyok, de csalódást kell okozzak lányok, mert ez a 173 centi agyontetovált, kicsit sem egoista szépfiú meleg mint egy kazánház. Ez viszont jogosan feltesz egy kérdést: hogy a fenébe vagyok még mindig szingli? A válasz pedig: ízlésficam.

- Louis! - gondolatmenetemből Faye húzott ki, aki éppen a buszra próbál felrángatni. Előkaptam a bérletemet, majd azt felmutatva a buszsofőrnek, aki csak egy biccentésre méltatott, ezután hagytam, hogy Faye a karomat is letépve elrángasson 2 üres helyre. A lány mellettem csak a fülébe dugta a fehér fülesét és a vállamra dőlve próbált ebben az extra 15 percben aludni. Hogyan? Tőle kérdezzétek, fogalmam sincs, hogy a fenébe képes úgy szunyálni, hogy a busz minden második másodpercben rázkódik egy kurva nagyot. Arról nem is beszélve, hogy az a 2 megálló ahol megáll a jármű, egy hatalmasat fékez. Nem tudom, hogy csinálja, női szuper erő vagy mit tudom én.

A harmadik egyensúlyt megpróbáltató fékezésnél felkeltem Fayet hogy megérkeztünk, így a nénit aki még ott szerencsétlenkedett a lépcsőn, kikerültük és már indultunk is a tömbházhoz. Nem vagyok seggfej, de ne akkor kezdjen már a csörgő telefonja után matatni a buszajtó előtt hogy se fel, se le ne lehessen menni nagyikám. Vágom hogy az ő korában-az ókorban-nem így volt, meg hogy a mai fiatalok milyen zabolátlanok, de a lófasznak is van vége. Teszem hozzá, elég hosszú, de azért annak is van vége.

- Megjöttünk! - ordítja el magát a fekete hajú amint kinyitotta a sötétbarna faajtót. A lakásunk nem olyan bazinagy, hogy el lehessen benne tévedni, de annyira kicsi sem, így kényelmesen elférünk benne mind a hárman. Az előszobából egyből rá lehet látni a nappalira, ami egy sötétbarna kihúzhatós kanapét tartalmaz, egy ugyanolyan színű fotelt, egy tölgyfa dohányzóasztalt és egy medvénél is szőrösebb ovális karamell színű szőnyeget, na meg persze egy falra erősített tévét és sok-sok chipses zacskót. Kicsit sem vagyunk trehányak ááá. Ha valaki nagyon szemfüles, akkor a szoba túloldalán lévő kis boltív mögött meglátja a konyhát, és az étkezőasztalt. Külön étkezőnk nincs, hiszen lássuk be, nem vagyunk annyira se ismertek, se kedvesek hogy bárkit is meghívjunk vacsira, plusz, kicsit csórók vagyunk, tekintve hogy velünk nem lehet elmenni vásárolni. Biztos mindenkinek ismerős az a személy, aki még maga sem tudja hogy mit is akar venni és miért, de kell. Hiszen ki tudja mikor lesz szükség egy tömbházban egy falevél fújóra. Na ugye.

Visszatérve, ugyebár már említettem a nappalit, a boltíves konyhánkat, hogy mennyire vagyunk csórók és parasztok, ja igen a szobáink! A nappaliról át lehet még térni egy folyosóra, aminek a jobb oldali falán vagy 3 ajtó, a folyosó végén pedig a WC és a fürdőszoba. A három ajtó-ki hitte volna-tartalmazza a hármunk szobáját, sorrendben Faye, Niall és az én szobám. Nem is kell említeni mekkora mázlim van, hogy a WC pont mellettem van.

- Hoztam vacsit. - a hang tulajdonosát nem is láttuk, csak a kanapé mögül ahogy egy kéz lóbál egy kajás zacskót.

- Nando's, kínai, vagy a Horan specialitás? - tippel Faye, amit muszáj volt megmosolyogom. Mivel Faye-en kívül egyikünk sem kecsegtethet a főzőtudásával, ez a három dolog ami vacsoránkként szolgál általában. Meg persze a mirelit kaja.

- Nando's és egy Horan-féle mestermű az egyik dobozban. Jó étvágyat gyerekek, én már ettem. - dobja a zacskót a faasztalra a szőke üstök, majd figyelmét ismét az Ellen show-nak szenteli. Régen felnéztem Ellenre. Büszkén vállalta a másságát, nem törődött az utálókkal alkotta meg Amerika legnépszerűbb műsorát. Tulajdonképpen, részben miatta is coming outoltam, ma meg már hivatalosan is büszke melegnek érzem magam.

- Ni, képzeld kit kapott meg Louis, mint új vendége. - kezdődik..

- Kit? - motyogja Niall, egy adag popcornnal a szájában.

- Csak ezt ne.. - nyöszörgöm, de már késő. Faye ördögien elvigyorodott.

- Harry Styles-t!

- Mivan? Te komolyan Harry Styles felszolgálója leszel? - szinte nem hittem a fülemnek. A komoly, főiskolán végzett, gyorsétterem igazgató és tulajdonos ugyanúgy kezdett el sikítozgatni és pattogni a kanapén, hogy még egy kis popcorn is kiesett a tálból. - Úristen! kérlek kérj nekem tőle egy aláírást! Vagy egy képet! Vagy inkább vigyél be hozzá! - könyörgött előttem összetett kezekkel. Szerintem már arra is képes lett volna hogy térden csúszva kérleljen, ha nem esik ki a kukoricás tál is az öléből.

- Azt ne mondd hogy te is ismered.

- Fangirl vagyok bébi! - tette csípőre a kezét, ami talán nem is volt annyira mulatságos, na de amilyen hangsúllyal mondta...arra szavak sincsenek.

- Megfulladok..! - vinnyog mellettem a röhögéstől Faye. Nekem már a könnyeim folytak a folyamatos kacarászástól, Faye a hasát fogva kapaszkodott a vállamba, míg Niall, akit már annyira nem rázott a röhögés, lassan összeszedte a széthullott pattogatott kukorica darabokat. Na igen, kérem szépen, nálunk ez egy átlagos este.