Perverz állat!

1

Már éppen készülődnék, hogy végre hazamehessek és átaludjam az egész éjszakát, amikor meghallok egy sikítást. Jaj ne, már megint..

- Te jó ég, te jó ég! - meg is jött a sikoltozás forrása, drága barátnőm szinte már pattogva rohan felém. Na igen, Faye és én legtöbbször olyanok vagyunk mint a csoki és a vanília.

- Jézusom Faye, mi az?

- Na ki fog pont a mi hotelünkben megszállni 1-2 hónapra?! Harry Styles!! - sikkantja el a végét, én pedig sunyítva körülnézek hogy eddig hányan néznek őrültnek.

- Ki? - értetlenkedtem. Nem vagyok az a fajta aki egyáltalán nem éli az internet világát, de ez a név még nekem is homályos.

- Te nem ismered?! A világ 3. Legismertebb énekese és 8. Legkeresettebb modell!!

- Édes istenem, megint valami sztárpalánta ficsúr aki elvárja hogy a talpát is tisztára nyaljam. - nyafogok. El lehet hinni, volt már elég sok sztárral dolgom, 10-ből 8 elvárja hogy kiskirályként vagy hercegnőként bánjak vele, nem is értem hogy akik ezeknek dolgoznak, hogy nem kevertek még le nekik egy jókora pofont.

- Örülök hogy a gondolatomba olvasva egyes szám első személyben beszéltél. - gonoszul vigyorgott. Ez nem jó. Kellett pár másodperc mire leesett mire is gondol, nekem viszont erre azonnal kikerekedtek a szemeim.

- Neeee...

- Deeee! - nyújtotta el ő is a magánhangzót, heves bólogatással.

- Nem akarom!! - nyafogtam hisztizve. Semmi kedvem még egy úri gyerkőcöt kiszolgálni és a kurvái bugyiját feltakarítanom a padlóról.

- Muszáj, a főni nem tágít. - vonta meg a vállát, amolyan 'ez van' stílusban.

- Ez hiányzott már csak. - morogtam az orrom alatt, mire Faye csak vigyorogva a vállamra lendítve a kezét-ami elég kényelmetlen lehetett számára, hiszen alacsonyabb nálam, áldom az eget érte-vezetett ki az épületből és sétáltunk a buszmegállóhoz. Mivel a hatost már biztos nem érjük el, szép lassan, ráérősen sétálgattunk a megállóhoz ahol rajtunk kívül még néhányan várnak a fél hetes buszra. A kocsim szervizben van, mert volt vele egy csúnya balesetem-hála a szembe sávban jövő vezetni sem képes tajparasztnak-, így most egy időre meg kellett hogy váljak a piros szépségemtől. Remélem rendbe tudják hozni, mert most nincs pénzem új autót venni.

Oh, jut eszembe, kihagytam egy icuripicuri részletet. Louis Tomlinson vagyok, 23 éves, London egyik legluxusabb hoteljének a felszolgálója vagyok, testvéreimből négy húgival is kecsegtethetek, mielőtt bárki megkérdezné, mindegyikük szingli, de csak az egyikük lépte át a 18. életévet, de bármikor NEM! Legeslegjobb barátaim közé Fayet és Niallt tudnám sorolni. Niallt pisis korom óta ismerem. Fayet csak 9 éve, de őt is mintha ezer éve ismerném. Mindig mellettem voltak, a legnehezebb időszakokban is. Egy bérlakásban lakunk együtt, közel a hotelhez, és Niall zabagép Horan büféje is telibe a szomszéd utcában van. Facér vagyok, de csalódást kell okozzak lányok, mert ez a 173 centi agyontetovált, kicsit sem egoista szépfiú meleg mint egy kazánház. Ez viszont jogosan feltesz egy kérdést:Hogy a faszomba vagyok még mindig szingli? A válasz pedig:Ízlésficam.

- Louis! - gondolatmenetemből Faye húzott ki, aki éppen a buszra próbál felrángatni. Előkaptam a bérletemet, majd azt felmutatva a buszsofőrnek, aki csak egy biccentésre méltatott, hagytam hogy Faye a karomat is letépve a helyéről rángasson el 2 üres helyre. A lány mellettem csak a fülébe dugta a fehér fülesét és a vállamra dőlve próbált ebben az extra 15 percben aludni. Hogyan? Tőle kérdezzétek, fogalmam sincs hogy a fenébe képes úgy szunyálni hogy a busz minden második másodpercben rázkódik egy kurva nagyon, nem is beszélve hogy az a 2 megálló ahol megáll a jármű, egy hatalmasat fékez. Nem tudom hogy csinálja, női szuper erő vagy mit tudom én.

A harmadik egyensúlyt megpróbáltató fékezésnél felkeltettem Fayet hogy megérkeztünk, így a nénit aki még ott szerencsétlenkedett a lépcsőn, kikerültük és már indultunk is a tömbházhoz. Nem vagyok seggfej, de ne akkor kezdjen már a csörgő telefonja után matatni a buszajtó előtt hogy se fel, se le ne lehessen menni nagyikám! Vágom hogy az ő korában-az ókorban-nem így volt, meg hogy a mai fiatalok milyen zabolátlanok, de a lófasznak is van vége! Teszem hozzá, elég hosszú, de azért annak is van vége.

- Megjöttüüünk! - ordította el magát a fekete hajú amint kinyitotta a sötétbarna faajtót. A lakásunk nem volt olyan bazinagy, hogy el lehessen benne tévedni, de kicsi sem volt, így kényelmesen elfértünk benne mind a hárman. Az előszobából egyből rá lehetett látni a nappalira ami egy sötétbarna kihúzhatós kanapét tartalmaz, egy ugyanolyan színű fotelt, egy tölgyfa dohányzóasztalt és egy medvénél is szőrösebb ovális karamell színű szőnyeget, na meg persze egy falra erősített tévét és sok-sok chipses zacskót. Kicsit sem vagyunk trehányak ááá. Ha valaki nagyon szemfüles, akkor a szoba túloldalán lévő kis boltív mögött meglátja a konyhát, és az étkezőasztalt. Külön étkezőnk nincs, hiszen lássuk be, nem vagyunk annyira se ismertek, se kedvesek hogy bárkit is meghívjunk vacsira, meg be kell látnunk, kicsit csórók vagyunk, tekintve hogy velünk nem lehet elmenni vásárolni. Biztos mindenkinek ismerős az a személy, aki még maga sem tudja hogy mit is akar venni és miért, de KELL. Hiszen ki tudja mikor lesz szükség egy tömbházban egy falevél fújóra. Na ugye.

Visszatérve, ugyebár már említettem a nappalit, a boltíves konyhánkat, hogy mennyire vagyunk csórók és parasztok, ja igen a szobáink! A nappaliról át lehet még térni egy folyosóra, aminek a jobb oldali falán vagy 3 ajtó, a folyosó végén meg a WC és a fürdőszoba. A három ajtó-ki hitte volna-tartalmazza a hármunk szobáját, sorrendben Faye, Niall és az én szobám. Nem is kell említeni mekkora mázlim van hogy a WC pont mellettem van. 

- Hoztam vacsit. - a hang tulajdonosát nem is láttuk, csak a kanapé mögül ahogy egy kéz lóbál egy kajás zacskót.

- Nando's, kínai, vagy a Horan specialitás? - tippelt Faye, amit muszáj volt megmosolyognunk. Mivel Faye-en kívül egyikünk sem kecsegtethet a főzőtudásával, ez a három dolog ami vacsoránkként szolgál általában. Meg persze a mirelit kaja.

- Nando's és egy Horan-féle mestermű az egyik dobozban, jó étvágyat gyerekek, én már ettem.-dobja a zacskót a faasztalra a szőke üstök, majd figyelmét ismét az Ellen show-nak szenteli. Régen felnéztem Ellenre. Büszkén vállalta a másságát, nem törődött az utálókkal alkotta meg Amerika legnépszerűbb műsorát. Tulajdonképpen, részben miatta is coming outoltam, ma meg már hivatalosan is büszke melegnek érzem magam. Néha rózsaszínt hordok, ha olyan kedvem van, de nem mondanám magam olyan lányosnak, ám egy kapcsolatban inkább érzem magam legtöbbször a gyengébbik félnek. És úgy őszintén...nem is bánom. Azt a mértékű babusgatást amit egyes partnerek tudnak adni, azt semmi pénzért nem cserélném el. Na meg az ágyban, Tyűűűű... Jézusom, hogy terelődött el ideáig a téma, térjünk vissza a jelenbe!

- Ni, képzeld kit kapott meg Louis, mint új vendége.. - kezdődik..

- Kit? - motyogta Niall, egy adag popcornnal a szájában.

- Csak ezt ne.. - nyöszörögtem, de már késő. Faye ördögien elvigyorodott.

- Harry Styles-t!

- Mivan? Te komolyan Harry Styles felszolgálója leszel? - szinte nem hittem a fülemnek. A komoly, főiskolán végzett, gyorsétterem igazgató és tulajdonos ugyanúgy kezdett el sikítozgatni és pattogni a kanapén, hogy még egy kis popcorn is kiesett a tálból. - Úristen! kérlek kérj nekem tőle egy aláírást! Vagy egy képet! Vagy inkább vigyél be hozzá! - könyörgött előttem összetett kezekkel, szerintem már arra is képes lett volna hogy térden csúszva kérleljen, ha nem esik ki a kukoricás tál is az öléből.

- Azt ne mondd hogy te is ismered.

- Fangirl vagyok bébi! - tette csípőre a kezét, ami talán nem is volt annyira mulatságos, na de amilyen hangsúllyal mondta...arra szavak sincsenek.

- Megfulladok..! - vinnyogott mellettem a röhögéstől Faye. Nekem már a könnyeim folytak a folyamatos kacarászástól, Faye a hasát fogva kapaszkodott a vállamba, míg Niall, akit már annyira nem rázott a röhögés, lassan összeszedte a széthullott pattogatott kukorica darabokat. Na igen, kérem szépen, nálunk ez egy átlagos este.