ÍRÁS/ÁTÍRÁS ALATT - Mocskos szerelem +18!

Part 15. - Verekedés.

Két nappal később, jó kedvűen mentem be az iroda öltözőjébe.

- Reggelt Logan.

- Jó reggelt Lucas.

- Mi volt veled a hévégén szinte egy üzenetemre sem válaszoltál.

- Ah, nagyon fáradt voltam és inkább pihentem.

- Ezt megtudom érteni, én is kidőltem szombaton mint a szar.

Nem akartam hazudni Lucasnak de még az igazat sem akartam neki elmondani hogy kavarok Isabellaval.
Gyorsan átöltöztem és indultam is a dolgomra.
Ahogy mindig, a mai napon is a mosdókkal kezdtünk. Én a férfi mosdóval, Lucas pedig a nőivel.
Beléptem az ajtón és össze találkoztam George Perryvel.
Na már csak ez hiányzott.

- Jó reggelt. - Köszöntem nyersen.

- Hm. – Jött a válasz.

Nem törődtem George-al, inkább elkezdtem a wc pucolást.
Hallottam hogy nem ment még , így tudtam hogy mindjárt elkezdi a kis szent beszédes monológját.

- Szépen elintézted magadnak. - Mondta de nem reagáltam rá.

- Gondolom örülsz hogy te lettél a kedvenc. A kedvenc wc pucoló itt a cégnél. - Továbbra sem reagáltam rá.

- A nagybátyámat megtudod vezetni, de engem nem. Nem versz át a hazug képeddel.

Tovább magyarázott, de nem akartam odafigyelni rá.

- Tudod Jamesnek van egy ilyen hülye szokása, hogy fel akarja karolni a kis nyomorult  áldozatokat. Tudod akikkel az élet nem volt valami kegyes. Csak hogy én nem vagyok olyan kibaszottul hülye mint James. 

Úgy voltam vele, hogy ha még egy szót szól, akkor lenyomom a torkán a wc kefét.

- Gondolom azt hiszed hogy most már bármit megtehetsz velem szemben, de elmondom neked  hogy kurvára tévedsz barátom. Azt hiszed lehet velem packázni, pedig nem, nem lehet. Azt ajánlom húzd meg magad a sarokban te féreg és ne kerülj feleslegesen az utamba.

Georgenak szerintem elment az esze, mert még midnig nem figyelek rá és ő még mindig csak mondja a magáét.

- És ha most megbocsájtasz, megyek és befűzőm Miss Morgant és a szűk kis punciját. Hiába tepersz, soha nem fogsz neki kelleni te ócska koszos patkány. Az a kis ribanc nem bukik az olyanokra mint te. Láttam hogy a múltkor hogy néztél rá, te paraszt. Álmodik a nyomor.

Ezt már nem bírtam szó nélkül hagyni. Lassan feláltam és George felé fordultam.
Ott ált mint egy nyomorék és csak arra tudtam gondolni, hogy a gusztustalan vigyort minél hamarabb le töröljem a kurva pofájáról.
Odaléptem elé és rájöttem hogy miért kellene továbbra is elviselnem ezt?

- Te egy beteg ember vagy George. Kezeltesd magad minél hamarabb szerintem. És Miss Morgant hagyd békén, már a múltkor is a tudomásodra adta hogy nem kedvel téged.

- Nekem nem fogja megmondani egy ilyen kis féreg hogy mit tegyek. – Üvöltött.

- Fejezd be George.

- Nem fejezem be. Egy koszos takarító nekem nem fog parancsolgatni.

A kis szarházi ekkor gyomor szájon vágott. Hirtelen mozdult így fel sem fogtam hogy mi történik.
Össze görnyedtem a fájdalomtól és a földre térdeltem.

- Azt kapod amit érdemelsz te féreg. – Ekkor belém rúgott a jobb lábával. Pont az oldalamba.

Amilyen kicsi és szar volt ez az ember, ahhoz képest nagy erővel ütött meg.
Röhögni kezdett majd elfordult az ajtó irányába.
Ekkor fel ugrottam és hátulról neki estem.
A földön kötöttünk ki mindketten. Ott ütöttem ahol csak tudtam. Nem bírtam már elviselni ezt a viselkedést tőle.
Amikor nem figyeltem orrba baszott, én meg viszonoztam neki az ütést. Eleredt az orra vére és a szép fehér ing, ami rajta volt, tiszta vér lett.
Válaszul eltalálta a fejemet és felszakadt a bőr a homlokomnál.