Néma csend borul a szürke betonkockás tájra,
A holnap kínosan gyors léptekkel ereszkedik a mára.
Vágtató léptekkel röpül fejem felett az idő,
Terhe súlyos, akár a malomkő.
Visz magával mindent, jót és szépet,
Elragad gyermeket, időset, nem kérlel.
Számon kérni felesleg, nem lehet;
Bárhogy is érvelsz, ördögien a képedbe nevet.
Súlyos sasszárnyán röpíti a gondokat,
Gyors, úgy suhan súlyos terhével, akár a gondolat.
Elhozza az éjszakát, virradóra a Napot,
Kemény játékos, aki packázik vele, előbb-utóbb mind halott.
YOU ARE READING
Éjszaka van (Verseim)
Poetry"Ha egyszer majd összeülünk, és megkérded én majd elmesélem Lesz egy szar sztorim, hogy végig maradandót akartam, de maradt a pantomim." Kedves olvasók! Ebben a "kötetben" a verseimet olvashatjátok. Hogy miért is osztom meg veletek? Talán...
