... Mert csak álmodom mindazt, amit élek,
S tudom jól, majd a halál lesz, mi tudatra ébreszt.
Memento mori - mondták távol innen ősatyáink,
S nyugodt szívvel, ünnepéllyel telve várták utolsó óráik.
Talán igazuk lett volna?
Semmi más, csak a létre sötét árnyékként vetülő illúzió a holnap?
Orromban a halál szúrós, szurkos szaga,
Ismerem már sajnos nagyon jól, minden mozdulatomat követve az úton velem együtt halad.
Nem tudom lerázni, folyton itt jár a nyomomban,
Várva, lesve rám, hogy egy újabb életet kiolthatna.
Nincs miért maradni.
Kényszerít.
Itt az idő útra kelni.
Sose feledd; memento mori - hallom még,
Hogy csak álmodod mindazt, amit élsz,
És a halál lesz majd a felébredés.
YOU ARE READING
Éjszaka van (Verseim)
Poetry"Ha egyszer majd összeülünk, és megkérded én majd elmesélem Lesz egy szar sztorim, hogy végig maradandót akartam, de maradt a pantomim." Kedves olvasók! Ebben a "kötetben" a verseimet olvashatjátok. Hogy miért is osztom meg veletek? Talán...
