Nem kértem, hogy gyűlölj, sem azt, hogy szeress;
egyik pillanatban elfogadsz, a másikban megvetsz.
... Én meg csendben kivárom, míg igazam lesz.
Csendben, szótlanul tűröm minden szeszélyed,
csak hogy ne mondhasd, én vagyok az, aki nem ért meg –
én nagyon szeretlek, de ez a szívedhez nem bérlet.
Már rég elmentél, a párnán még érzem az illatod;
még egy percért, hogy maradj, bármit megteszek és bármit megadok.
Azt sem kértem, hogy rám nevess, vagy hogy egyáltalán egy kicsit is szeress;
mert, mi nincs megírva, az soha nem adatik meg, és erőltetni nem lehet.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Éjszaka van (Verseim)
Şiir"Ha egyszer majd összeülünk, és megkérded én majd elmesélem Lesz egy szar sztorim, hogy végig maradandót akartam, de maradt a pantomim." Kedves olvasók! Ebben a "kötetben" a verseimet olvashatjátok. Hogy miért is osztom meg veletek? Talán...
