Lassan leszáll az éj, szürkül köröttem minden.
Finom fátyol libben, megborzongat a könnyű esti szellő,
mindenki lassan haza tart; néha felvillanó fények, mögötte porfelhő.
Csak én fekszem kint a vén fenyő alatt a függőágyban, céltalanul.
Csak ringatózom benne, súlytalanul.
Hallgatom a köröttem lévő környezet egyre halkuló zajait.
A végszomszéd hangosan krákog. Egy gyerek felsír. Ébredeznek az éjjeli állatok, hallom hangjaik.
Csillag az égen ma éjjel egy se.
Elbújtak ma azok is, és most egyre nagyobb sötétség borul kertemre.
Hagyom, hogy a gondolataim vég nélkül szanaszét folyjanak.
Megállt az idő. Magam vagyok, és a csendesülő falu hangjai vonzanak.
De csak fekszem és bámulom a sötét fenyőágakat, a szurkosodó égboltot.
Lassan minden álomba szenderül,
én pedig egyedül vagyok most, nagyon egyedül.
YOU ARE READING
Éjszaka van (Verseim)
Poetry"Ha egyszer majd összeülünk, és megkérded én majd elmesélem Lesz egy szar sztorim, hogy végig maradandót akartam, de maradt a pantomim." Kedves olvasók! Ebben a "kötetben" a verseimet olvashatjátok. Hogy miért is osztom meg veletek? Talán...
