Szemem rád néz, de gondolatban messze járok,
messze innen, túl minden tövisen, árkon;
a rég elsiratott múltban járok én.
Távol mindentől, hol nincs veszély;
messze, oly messze...
A megsiratott emlékek végtelen tengerén.
Üres tekintetem a színtiszta, kék égre réved:
emléked tüskéje a szívemben fájdalmat ébreszt.
A múlt legsötétebb árnyékait veti a holnapra -
nincs vigasz, mi szomjat olthatna.
Nincs kárpótlás, örök büntetés ez...
Hogy a jövőt a múlt menthetetlenül feleméssze.
ESTÁS LEYENDO
Éjszaka van (Verseim)
Poesía"Ha egyszer majd összeülünk, és megkérded én majd elmesélem Lesz egy szar sztorim, hogy végig maradandót akartam, de maradt a pantomim." Kedves olvasók! Ebben a "kötetben" a verseimet olvashatjátok. Hogy miért is osztom meg veletek? Talán...
