Sötét éj
sötétkék ég
csend
pókháló bent
néma táj
Sodródó szív, halk félhomály.
Vörös, sárga, királykék, fekete
süketítő csend
vajon hallok-e,
vagy csak a csend süketít meg?
Esetleg vak vagyok?
Zárt fülekre találnak hősi dalok.
Néma kiáltásra tátom szám,
hang mégse jön torkomon.
Látlak benneteket, s talán halott vagyok.
Vajon létezek, vagy álmodok?
Fel akarok ébredni mindenesetre, ám nem tágul szememről a szender.
Ébredj lélek, vagy holt, vagy bárminek nevezzelek;
Ébredj, csak még egyszer,
Ébredj, kérlek, csak most az egyszer!
Drága, sanyarú élet... Kegyelmezz!!
Mindenre kérlek,
most még ne hagyj el.
Adj még egy keserű percet,
hogy adósa maradhassak
ezen örök, kegyetlen időnek,
S megszolgáljam a jót,
vagy mi ellen
e gyarló test s lélek vétett.
Vagy legyen hiába minden kérelem -
menjek hát, ha nincs mentség;
Óvjon az ég, ég velem!
Ne engedj többé vétkeznem -
egek, földek! Ó, Istenem!
Mennem kell.
Ég velem!
YOU ARE READING
Éjszaka van (Verseim)
Poetry"Ha egyszer majd összeülünk, és megkérded én majd elmesélem Lesz egy szar sztorim, hogy végig maradandót akartam, de maradt a pantomim." Kedves olvasók! Ebben a "kötetben" a verseimet olvashatjátok. Hogy miért is osztom meg veletek? Talán...
