Hosszú napok teltek el, mióta utoljára láttalak,
csak egy végtelenbe nyúló este volt, mégis elég, hogy várjalak.
Elfelejteni nem felejtenélek soha,
talán többé nem is látlak...
Csak a sors lehet ilyen mostoha.
Bár az ölelésed is csodaként éltem meg,
hogy vigyázz magadra, arra senki mást, csak a Jóistent kértem meg.
Ölelésed, gyönyörű, kéklő tekinteted magával vitte az éjszaka.
A pillanatot felváltotta a reggel,
és te elindultál vele, már tiszta fejjel,
csak egyetlen kérés;
Utadon járva ne felejts el.
STAI LEGGENDO
Éjszaka van (Verseim)
Poesia"Ha egyszer majd összeülünk, és megkérded én majd elmesélem Lesz egy szar sztorim, hogy végig maradandót akartam, de maradt a pantomim." Kedves olvasók! Ebben a "kötetben" a verseimet olvashatjátok. Hogy miért is osztom meg veletek? Talán...
