Láttam a felkelő napot -
volt közte kék, rózsaszín, narancs, alkony
S láttam a virradatot,
a sötétlő tuját,
Fenyőfa ágát,
bokrok halk neszét,
Szellő lágy ringását.
Láttam a Napot, ahogy teltek a napok
legkülönfélébb formájában
Kerteket, szőlőst, gyümölcsöst, rabot
Éjjeli fogságában.
Láttam a cigarettafüstöt, az italt, barátokat,
nappali fényben, éjben
Sötét előfutárokat
- homályban mindenféle vonásokat.
Annyi mindent láttam, mégsem csillapítja szemem étvágyát,
ahogy tartottam életem remegő gyertyalángját
Oly kevés mindaz, mit tekintetem elért;
bár, ha soknak tűnik; még kevéshez sem ért.
Láttam az embereket;
öregeket, őseimet, elődeimet,
önfeledten vigadozó gyermeket
Testvért, ki önnön vérre ront -
hazugot, szerelmest, ki oly hűen titkol.
Annyi mindent láttam már, szemem mégis fekete -
vak és világtalan, oly kevésnek rejteke.
Látni akarok még. Még többet.
Nem akarom a tejfehér csöndet.
Látni akarom a napot, a földet,
az életből mindig egy kevéske csöppet
Amelyet nem fog az idő,
s mellyel nem bír ily sürgetőn.
Sovány, reménytelen vigasz,
- melyről mind tudjuk, hogy nem igaz -
De remény, élet, kérlek el ne hagyj!
Számomra engedd, hogy megannyi tapasztalat
pörgesse soká keserű, mégis oly édes
sorsomat.
Hisz mi is lennék enélkül?
Egy bolond, kósza gondolat
ki kardot rántott,
s nem is látott álmokat.
YOU ARE READING
Éjszaka van (Verseim)
Poetry"Ha egyszer majd összeülünk, és megkérded én majd elmesélem Lesz egy szar sztorim, hogy végig maradandót akartam, de maradt a pantomim." Kedves olvasók! Ebben a "kötetben" a verseimet olvashatjátok. Hogy miért is osztom meg veletek? Talán...
