A Vodkám már rég elfogyott, a sörömet még töltöm
Nem érdekel semmi, már a füstöt sem tüdőzöm.
Üres pillanat, újra megtelik a pohár,
Alkohol-és bánatszaggal telnek meg a szobák.
Elhagyott remény, egy teljesen üres emlék,
A bánat helyett az alkohol veszi át az irányítást az elmén.
Újra átjár a részeges mámor,
Érzem, hogyan csúszik minden messze, távol.
Újabb pohár, újabb deci,
Míg csak a mámor a teljes valóságot el nem fedi.
A gond nem illan el, a probléma megmarad,
A cigi füstje a tüdőmbe mar, majd a torkomon megakad.
Újra hatalmába kerít a mámorító érzés,
Innen már érzem, csak lefelé van újabb lépés.
Nincs kiút, a pohár félig tele,
A friss levegő a füstnek adja át a helyet.
Átjárja a tüdőt, belemar a szívbe;
Marja a számat a dohányfüst nyers íze.
Kiszáradt számat a hazai sör nedvesíti;
Kiszáradt porhüvely testemet az élettől mentesíti.
Ma már nem fáj, az éjszaka nyugalmat hoz;
Talán még egy pohár, és megérem a holnapot.
YOU ARE READING
Éjszaka van (Verseim)
Poetry"Ha egyszer majd összeülünk, és megkérded én majd elmesélem Lesz egy szar sztorim, hogy végig maradandót akartam, de maradt a pantomim." Kedves olvasók! Ebben a "kötetben" a verseimet olvashatjátok. Hogy miért is osztom meg veletek? Talán...
