Végtelen sötét, köd,
- smaragd, fekete, zöld
Függöny libben,
sírhant szaga, meg a föld,
epe, békezöld
folyik mindenhol
Tegnap még csak a fele -
ma az egész sereg holt.
Még mindig sötét, nem oszlik,
az meg rendületlen mosdik
Rubint, vörös, kék
- csontig hatoló, finom szikék
Sokra is vitték,
háborúra szülték.
Sötét, néma, fekete, hangtalan
- gyászlobogó, éjfekete avarban, hasztalan.
Részt vett a háborúban, részt vett a kalandban -
"Az enyém meg elesett Bagdadban!!!" -
Ott végezte csöndes kupacban.
Sötét a gyász, nem nyílik a koporsó;
jön a Halál, átokol a káromló,
Halál a kolompot rázza;
rángatja a vendéget föld alatti bálba.
Üvölt az ártatlan,
"Jaj nekem! El innen!
El vele!"
A Halál az ágyat rázza,
a bűnös már szánja-bánja.
Remeg teste-váza;
Halál mája hízik,
hogy veszi most az esetlen Istent a szájára.
Dúl a karnevál, eszetlen röhej,
darvadozik a vendégsereg lenn,
bölcsőből koporsóvá válik minden lakhely.
Ordít némely korhely,
de megtelni nem bír a pokoli menhely.
Ében koporsó, a Halál üvölt,
csak eljött, benézett, hírt nem is közölt.
Ordít a bűnös, fől a gégerák -
zengi Halál a végelátatlan, őrült balladát.
Zengenek a mondák, hervadnak a rózsafák,
sír a gyásznép -
mind Őt siratják.
A meghívó szól mindenki számára a bazi földalatti bálba,
Halálunk eszét vesztve a kolompot rázza,
"Gyertek, gyertek mind!"
Aki egyszer vagy mindenkor hitt,
most mind a halál táncát járja
"Gyertek, gyertek, e csodaszép fölvonulásra."
Pörög a kocka, a Halál kegyetlen ordít, de még mindig rázza;
kénköves nyelvét az pokoli lángokba mártja
s számol...
"Semmi meg semmi, az annyi, mint...
Születik egy, legyen kettő, de meg is fog halni mind."
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Éjszaka van (Verseim)
Поэзия"Ha egyszer majd összeülünk, és megkérded én majd elmesélem Lesz egy szar sztorim, hogy végig maradandót akartam, de maradt a pantomim." Kedves olvasók! Ebben a "kötetben" a verseimet olvashatjátok. Hogy miért is osztom meg veletek? Talán...
