Yoongi újra depresszióba esett a sok rossz akaró emberektől és haterektől. Mindent megpróbál elérni, hogy ne látszódjon gyenge oldala, de Jin mégis felfedte és meglátta.
Vajon Jin tud segíteni Yoongi-nak meggyógyulni és együtt maradni?
-Oké... •és többet nem szólalt meg. Egész út alatt a többiek beszélgettek, viszont én Yoongi halk szipogását hallgattam, amit egyáltalán nem bántam. Így legalább érezhetem és szagolhatom az illatát.
/Yoongi szemszöge/
Nem vallom be jó szívvel, de most irritál és idegesít, hogy Jin itt ül mellettem. De azért valamennyire örülök, hogy mellém ült, hisz ez is ritka pillanat, mikor egymás mellett ülünk. A dormhoz érve mindenki kiszállt. Én voltam az utolsó. Belépve a házba Jhope elém állt.
-Jin épp most csinál vacsorát. Ugye te is jössz? Jin a kedvencedet készíti. Steak-et.
-Bocsi Jhope, de nem vagyok éhes. •sétáltam el mellette és egyenesen a szobámba mentem. Bezártam az ajtót és le téve a cuccaimat, az asztalhoz ültem. Hirtelen eszembe jutott valami, ezért elővettem egy papírt, egy ceruzát és írni kezdtem.
x x x
Egész éjjel a szövegen dolgoztam és elég jó lett a szöveg. De vajon mi legyen a címe?? Váratlanul kopogtak az ajtón. Oda sétáltam és kinyitva megnéztem ki az.
-Tessék. Reggeli. •nyújtotta Jin hyung a reggelit.
-N~Nem kell. Épp írtam egy dalt és a címén gondolkodok. De attól még köszönöm.
-Milyen dal? Beljebb mehetek?? •kérdi Jin hyung.
-Nem nagyon szeretném, hogy be gyere.
-Jaj tényleg. Nem szereted, ha be megyünk a szobádba. Bocsánat. Akkor remélem hamar meg lesz a címe az új dalodnak.
-Köszönöm. •vissza bezártam az ajtót és vissza sétáltam az asztalhoz. Miért utáltam meg ezt a munkát? Pedig szeretem. Jó. Csak kezdtem kedvelni, de...
x x x
A délután folyamán megint sétálni mentem. Újra betértem abba az épületbe, ahol a pszichológusommal találkozom. Újra az ajtaja előtt állok. Bekopogtam és vártam. Kinyitotta az ajtót és be engedett. Le ültem a szokásos fekete "fém" székre.
-Szóval Yoongi. Mesélj magadról. Hallottam, hogy el ájultál a színpadon. Majd azt a későbbiekben elmesélem miért volt.
-Rendben. Szóval. Ugye azt mondták, hogy lazán és lustán táncolok. Meg mostanság, mikor dalokat írok, rájövők, hogy mennyire utálom már ezt a munkát, pedig kezdtem lelkesedni és kezdtem meg kedvelni ezt a munkát. Ez miért van??
-Amit a rajongok mondtak, hogy lusta vagy, az ez esetben nem igaz. Csak kiégtél. Nagyon sokan azt hiszik, hogy el lustultál és a kiégés ugyan az, de nem. Igaz, eléggé azonos a két viselkedés, de mégis vannak ellentétek.
-Értem. És.. amikor el ájultam. Az miért volt?
-Nem pihented ki magad rendesen. Lelkileg, testileg és mentálisan ki vagy merülve. Az arcodon is lehet látni, hogy fáradt vagy.
-Oh értem. Köszönöm.
x x x
Épp a buszon ülök és megyek vissza a dormba. Szóval ki vagyok égve. És lelkileg, testileg és mentálisan fáradt vagyok. De ez a mondat amit elhagyott a pszichológusom ajka, azaz, hogy: "Vagy hosszú időre szünetelek vagy kilépek a bandából". Lehet megkellene tennem a második lépést, de még várok. Belépve a dormba Namjoon elém futott.
-Azonnal gyere be. •behúzott a házba. Levettem a kabátom és a két cipőm és újra húzva lettem, de most a konyhába. Mindenki a konyhában ült. Jin az asztalon lévő papírokat nézte. Megláttam a rajzaimat és a dalszöveget. Azonnal elvettem előle, de az egyik le esett. Jungkook elé esett. Amilyen gyorsan csak tudtam, megpróbáltam felvenni, de Jungkook gyorsabb volt.
-Yoongi. Te nem vagy jól. Ez a rajzon látszik a legjobban.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-A~Add vissza. •vettem el tőle. Jin megfogta a két felkaromat és rám nézett. Én össze húztam magam és lefele néztem.
-Miért bántod magad? •nyújtotta ki az egyik karomat és felhúzva a pulóverem ujját mindenki látta a vágásokat. Egyből mindenki ide nézett és közeledtek. Én nem bírtam tovább, ezért sírva a szobámba menekültem. Bezárva az ajtót, azt meg kulcsra és az ágyra dőlve mély zokogásba kezdtem.
