Szeretsz vagy nem? (BEFEJEZETT)

16.rész

/Jin szemszöge/

Már csak 2 nap. Istenem. Végre vele lehetek és pihenhetek. Épp a dormban vagyunk és Yoongi szobájában fekszek. Annyira hiányzik. Minden nap jönnek az üzenetek az ARMY-tól, hogy beszélgetünk-e még, ha igen, akkor hogy van. Én elmondanám, de Yoongi megkért rá, hogy ne mondjam el... Váratlanul Jungkook jött be..

-Jin hyung? Minden rendben?

-Igen..

-Tudod Jin hyung... Nemcsak neked hiányzik Yoongi hyung.. Nekünk is. •ült le mellém az ágyon.

-Tudom. Olyan üres nélküle minden.

-De minden. Amúgy Yoongi hyung velünk miért nem beszélget?

-Nem tudom... Még nem kérdeztem. De májusban talán megtudom.

-De akkor most Daegu-ban fogsz vele élni?

-Igen. De csak 31 napig. Utána meg már nem tudom mi lesz.

~április 30.~

Épp pakolok, mikor a tagok megálltak mögöttem. Fel egyenesedtem és feléjük fordultam.

-Jó pihenést Jin hyung.

-Köszönöm.

-Ezt oda tudnád adni Yoongi hyung-nak? •kérdi elém állva Taehyung.

-Oh hát persze. •át öleltük egymást és végül elindultam. Mikor oda értem nem volt itthon Yoongi.. Vajon hol van? Leparkoltam a háza előtt és kiszállva körül néztem.

/Yoongi szemszöge/

Elkellett mennem pár dohányért és soju-ért, mert már fogyóban voltak. Mikor haza értem egy ismerős autó állt a házam előtt. Az ajtó fele néztem és Jin állt előtte. A francba... Beljebb osontam és el dugtam a zacskót. Jin hátra fordult és már mosolygott is. Bárcsak én is mosolyoghatnék..

-Istenem. Kibírhatatlan volt ez az 1 hónap. •öleltük át egymást.

-Tudom.

-Nemsokára jön a pszichológus. •basszus... őt teljesen elfelejtettem...

-R~Rendben. •beljebb sétáltunk és beszélgettünk egy kicsit, mikor csöngettek. Jin az ajtóhoz sétált és kinyitotta. Jin és a pszichológusom érkeztek meg a nappaliba. Mi van a pszichológusomnál?

-Yoongi. Vedd le a pulóvered.

-Miért kell le vennie??

-Megfogja tudni. •ahogy kérte le vettem a pulóverem és rám helyezett pár korongot a mellkasomnál. A gépet nézte, mikor rám nézett.

-Hol van?

-M~Mi?? •kezdtem megijedni..

-Hol van a zacskó?? •nézett rám a szúrós tekintetével.

-K~Kint a bokorban... •fel állt és kiment, majd kis idő után bejött a zacskóval.

-Yoongi. Elkell menned tüdőszűrésre.

-Miért?? •nézett rá Jin..

-Miért szoktál rá újra a cigarettára?

-N~Nem tudom... Elmentem, megvettem és remegve be szívtam. És utána egyre gyakrabban vettem.

-Értem. Néztem a felvételeket és a hónap közepénél és végénél nem voltál önmagad. Yoongi... rossz irányba fordultál.

-Vagyis nem javult az állapota?

-Nem. Csak rosszabbodott. De most megnézzük ezt a hónapot. És a dohányos ügyet nem zárom le. Rendben. Nekem mennem kell. Jó pihenést és viszlát.

-Viszlát. •nézett rám Jin szomorúan. Nem tudtam egyszerűen a szemébe nézni, annyira szégyellem magam. Éreztem, hogy közelebb jött és, hogy a szemkontaktust keresni.

-Nézz rám. Kérlek. •végül rá néztem és szemeimből újra könnyek szöktek ki.

-Semmi baj. Le fogsz róla szokni és megfogsz gyógyulni.

-Remélem.

~május 04.~

Épp Jin-nek a mellkasán fekszem és nézzek magam elé. Jin a fejem búbját simogatta. Olykor még a hajammal is játszott. Ez hiányzott, hogy szeretve legyek.

-Jin. •szólaltam meg halkan, de úgy, hogy ő is hallja.

-Igen, babám?

-Emlékszel, mikor azt mondtam, hogy senki se szeret? Meg hogy szeretve akarok lenni?

-Igen. Emlékszem.

-Rájöttem, hogy akik szeretnek, az te és a többiek.

-Így van. Örülök, hogy be láttad ezt. Viszont van egy meglepetésem.