Szeretsz vagy nem? (BEFEJEZETT)

9.rész

/Yoongi szemszöge/

Újra vissza tértem a rohanó életmódba. Megint nem alszok rendesen. Amit írtam dalt annak már a címe is megvan. "The Last". Igaz kicsit  késtem vele, de nem baj.

Hála égnek a drop is már készen van, a hang is meg van, így már csak rá kell illeszteni a szöveget a dropra. A többiek amióta tudják a történetet velem kapcsolatban nagyon segítő készek. Jin is próbál foglalkozni velem, de ő is most elvan foglalva. Épp egy interjúra megyünk. Jin mellettem ül és a telefonját bámulja. Szemeiben nem láttam azt a csillogást, ami eddig ott lapult.  Oda érve mindenki kiszállt, és be mentünk.

Épp a székeken ülünk és várunk, hogy el induljon az adás. Mindenki beszélgetett valakivel, kivéve én. Megint egyedül. Mikor Jin szólt volna hozzám, de épp kezdtünk.

Már a hála égnek abba hagytuk. Hirtelen furán kezdtem érezni magam. A levegőt kezdtem kapkodni, szédültem, és minden homályosodott. Lehet, hogy amiatt van, mert most esett le, amit Jin mondott? Azt mondta rám, hogy Lusta vagyok. Én igyekszem, de nehéz. A szívem is lüktetni kezdett és ösztönösen ki szaladtam az öltözőbe. Az öltözőben rosszabbul voltam és elájultam.

/Jin szemszöge/

Ahogy észre vettük, hogy Yoongi kiszaladt az öltözőbe, utána mentünk. Benyitva az öltözőbe ájultan ott feküdt. Egyből segítséget kértek a többiek. Én le guggoltam mellé és próbáltam mindent elkövetni, hogy jobb legyen neki. Az orvosok ide jöttek és megállapították, hogy pánikrohamja volt.

Már az ágyában fekszünk és filmet nézve eszünk. Arról is tudd, hogy pánikrohamot kapott én meg megtudtam, hogy azt mondtam rá, hogy lusta pedig ki van égve. Mikor abba hagytuk az evést kicsit kényeztettem. Meg érdemli. Eddig masszíroztam, de kicsit fokoztam az élvezetét. Lefektettem a hasára és úgy folytattam a masszírozást. Valahogy helyet cseréltünk és már ő masszírozott engem. Jó érzés, de én őt szeretném.

-Hagyd csináljam én. Te több kényeztetést érdemelsz, mint én.

-De te is meg érdemled. Nem akarom azt, hogy a végén azt hidd, hogy kihasznállak.

-Jaj ne hidd ezt. De másképp is kényeztethetlek. •húztam le magamhoz egy csókra. Helyet cserélve elkezdtem csókolni a nyakát. Levettem róla a pólót és felső testét kezdtem szívni.

Az éjjel megint megtörtént és mennyei volt. Imádom őt. Bárcsak mosolyogna. Jelen helyzetben a konyhában ülök és reggelit készítek. Yoongi az egyik székre le ült és nézett.

-Sajnálom. •hallottam meg egy halk hangot.

-Mi történt? Miért kérsz bocsánatot? •fordultam felé. Megláttam hófehér arcát, ami sápadt is volt.

-Sajnálom, hogy nincs egy olyan párod, akivel boldogabb lennél. És azt is, hogy nem mosolygok eleget. Meg, hogy nem vagyok boldog.

-Jaj drágám. •hála égnek kész lettem a reggelivel, így csak elzártam a gázt és oda mentem elé. Megfogtam az arcát és megcsókoltam.

-Tökéletes vagy így. Hidd el, én így is szeretlek. Tudod nem a külső számít, hanem a belső. •nem szólt semmit csak folytak a könnyei. Istenem, ha megtudnám az öleléseimmel és a csókjaimmal gyógyítani már rég boldog lenne.

/Yoongi szemszöge/

2 hónap telt el és azóta se javult az állapotom. Volt amikor alig mentem a pszichológushoz. Akkor is Jin vitt el. De ha már Jin-ről beszélünk, mostanság alig figyel rám. A beszélgetésünk is csak abból áll, hogy köszönünk egymásnak és utána egy fikarcnyit se. Már kezdem unni ezt az egészet. Szabad akarok lenni. Túl sok a lelki sérelmem.

A konyhába sétáltam és próbáltam valami kaját keresni. Találtam egy szendvicset, amiben nem volt saláta vagy ilyesmi ezért kivettem és a meleg szendvicset a sütőbe tettem. Valamit még kerestem a hűtőben, majd azt bezárva mentem a sütőhöz, de valaki nekem jött. Utána nézve Jin volt az. És csak ennyit mondott.

-Bocs. •és tovább haladt. Mindent úgy hagyva a szobámba  szaladtam, fel öltöztem és mentem a céghez. A pszichológusomnak igaza volt. Itt kell hagynom a bandát, hogy meggyógyuljak.