Szeretsz vagy nem? (BEFEJEZETT)

4.rész

/Yoongi szemszöge/

Eltelt 2 hét azóta, hogy Jin átölelt. Valamennyire sikerült ki pihennem magam, de mégis fáradt vagyok. Voltam a pszichológusnál a 14 nap alatt, de nem érzem magam boldogabbnak és felszabadultabbnak. Jin-nel se beszéltem a 2 hét napjaiban. Nem is láttam. A 312 óra pihenés után a munkába vissza térni, ami néha tele van stresszel, nehézségekkel, kimerültséggel és rohanással nehéz. Depressziósként nehéz újra felvenni azt a tempót.

-Ajh!! Semmihez sincs kedvem! •söpörtem le a papírokat az asztalról. Épp egy új dalt írok és, nehéz. Nehéz erre gondolni. Mikor már sikereket értünk el annyira fel lelkesedtem, hogy Idol vagyok, de most... Utálom az egészet.

x x x

Épp a színpadon állunk és az ARMY-kal beszélgetünk. Én csak hallgatom, ahogy el beszélgetnek. Még vicceket is meséltek és vicces történeteket mesélnek. Mindenki nevetet a vicceken, kivéve én. Én is szeretnék nevetni, de nem tudok.. Miért?

-Yoongi!! Te miért nem nevetsz? •kérdezi az egyik ARMY.

-Hagyjad. Nem is tud nevetni, hisz nincsenek neki érzései! Meg mostanság olyan lustának látszik. Lazán és lustán táncol!

-E~Ez nem igaz. •szóltam bele a mikrofonba. Már az ARMY-k is kezdik? Tényleg lusta lennék??? Én próbálok mindent kihozni magamból, de ezek szerint semmi haszna.

-Tudjátok jól, hogy Yoongi igyekszik a tánccal és sok mással is. Csak most nehéz korszakon megy át.

-Akkor legalább próbálna meg mosolyogni. Yoongi! Mutasd a mosolyod!!

-N~Nem tehetem... Ronda vagyok, ha mosolygok. •adtam igazat.

-Na látjátok! Ennyit nem add meg nekünk! Milyen énekes ő, hogy ennyit nem add meg a rajongóinak. •döbbentem le teljesen. M~Miért nem mosolyogtam? Már az ARMY-k se szeretnek. Könnyeim kicsordultak, majd látásom homályosodni kezdett és elengedve magam hátra dőltem.

/Jin szemszöge/

Az ARMY-kat alig bírtuk csillapítani. Yoongi-t kezdtem el keresni, mikor megláttam, hogy ájultan fekszik a színpadon. Oda rohantam hozzá és megnéztem, hogy minden rendben van-e.

-Namjoon! •futott ő is ide.

-Az orvos jöjjön ide! •szólt bele a mikrofonba. Ketten ide jöttek és levitték Yoongi-t a színpadról. Nyilván utánuk mentem, hisz nem akarom, hogy bármi baja legyen. Egyből lélegeztető gép került rá. Jaj istenem. Szegény mennyit küszködik.

x x x

Hála égnek csak egy ájulás volt. Jelen helyzetben a csapat kis buszában ülünk. Yoongi valamiért hátra ült ezért most egyedül van ott. Hátra néztem hozzá és láttam, hogy az egész arca el van takarva és kifele bámulva olykor-olykor megtörli a szemeit. Na jó. Elég volt. Fel álltam és hátra ültem hozzá.

-J~Jin hyung? Miért jöttél ide? Miért nem maradtál Namjoon mellett??

-Most kedvem támadt ide ülni. Meg azért is, hogy ne légy egyedül.

-Jobb nekem egyedül... •halkult el a hangja. Kicsit rosszul esett, hogy most nem látna szívesen maga mellett, de azért meg is értem. Néhány ARMY miatt el ájult. Nyilván beszéltek a többiek azokkal az ARMY-kal, akik megbántották Yoongi-t. Egész úton Yoongi halk szipogását hallottam. Sajna mostanság sokkal többször látom sírni, mint nevetni vagy mosolyogni. És, hogy mondhatott olyat magára, hogy ronda? Dehogyis ronda. Ő a világ legszebb fiúja. Leggyönyörűbb. Mindenki ilyen párt szeretne maga mellé, aki csendes, jószívű, visszahúzódó és mikor be vadul, akkor rohadt sexy.

-N~Namjoon. Ki tennétek a házamnál?

-Nem. Még a végén lerészegíted magad. És ki tudja mit csinálnál még magaddal. Kettő. Azért a dormban biztonságban vagy.