Szeretsz vagy nem? (BEFEJEZETT)

14.rész

/Jin szemszöge/

Mikor vissza értem Yoongi sehol se volt. Bakker. Biztos meghallotta a beszélgetésünket. Gyorsan rá írtam, de nem írt vissza. Lehet épp haza vezet. Ajh a francba. Ruhái sehol sincsenek. Újra kiléptem a házból és az ajtót bezárva le siettem a parkolóba. Egészen hajnali 0:40-ig vezetem Daegu-ba. Igaz néha meg kellett állnom. Egészen 12:30-ig aludtam. Na ez is ritka. Elindultam Yoongi-hoz. Oda érve három autó állt a lakása előtt. Az egyik az övé, a második a pszichológusáé, a harmadik meg a fene tudja. Nyilván azonnal bementem hozzá és a nappaliban annyit láttok, hogy Yoongi a kanapén alszik, közben egy orvos a vágásait ápolta és a pszichológusa meg beszélgetett valakivel. Ahogy hallottam úgy tűnt, hogy a feleségéhez beszél. Közelebb mentem és nyilván egyből elköszönt a hívótól és letette.

-Seokjin? Maga? Mit keres itt??

-Mit terveznek Yoongi-val?? Nyugtatót kapott??

-Nem nem. Jöttem a mai napra, hogy beszélgessünk egy kicsit, és elmondta mit hallott tegnap.

-Oké és? Gondolom azt hallotta, hogy Namjoon lustának tartja, de emlékszik arra, hogy mit beszélgettünk utána?

-Nem. Nem emlékezett rá.

-Én pont, hogy elmondtam Namjoon-nak, hogy nem lusta, hanem ki van égve. Na, de akkor. Ha nem nyugtatót adtak neki, akkor mit?

-Mikor elmondta, hogy mit hallott tegnap kicsit ideges lett, amit nyilván észre vettem ezért mondtam neki, hogy számoljon el háromig, szívja be és fújja ki a levegőt, meg hogy csukja be a szemét. Meg is tette ezeket, amitől megnyugodott. Mikor megjött az orvos, meg kérte arra Yoongi-t, hogy vegye le magáról a pólót, hogy le ápolja a sebeit. Miután levette a pólót, kapkodni kezdte a levegőt, rá tört a sírógörcs és utána elájult. Egyszerű szóval pánikrohamot kapott, de gondolom kicsit fúrt a lelkiismerete. És azóta még nem kelt fel. Ahogy látom épp most fáslizza be a karját.

-Értem. •oda sétáltam és le ültem mellé. A le nőtt, puha haját el simítottam az arcából, utána meg az arcát simogattam. Az orvos lehúzta a nadrágját és a combjánál is elkezdte ápolni. Mit csinált magával? Istenem, annyira rossz állapotban van. És csak rosszabbodik. Vagy javult. Igazából nem tudom.

-Ömm... elnézést Lee Dongwook, ugye?

-Igen. Ezzel a névvel áldott meg anyám még mindig. •mosolygott rám. Vissza mosolyogtam a viccén.

-Yoongi-nak az állapota rosszabbodik vagy javul?

-Hát ahogy észre vettem mostanság szerintem rosszabbodott az állapota ahhoz képest. De mindig akkor, mikor találkozik magával vagy magánál van.

-Vagyis azt mondja, hogy távolodjunk el egymástól addig, míg meg nem gyógyul?

-Igen.

-Nem lehet róla szó. Ő se és én se bírnám ki. Mi lenne, ha egy próbát tennénk?

-Mégpedig?

-Csináljuk azt, hogy 1 hónapig nem leszek mellette és megnézzük, úgy mennyit javul az állapota és még azt is, ha 1 hónapot vele leszek. Akkor majd mennyit fog javulni. Rendben?

-Rendben.

-Melyikkel kezdjük?

-Szerintem azzal, hogy 1 hónapig külön lesznek egymástól.

-Fhu... hát rendben. De ez csak a hónap elején fog kezdődni. Vagyis most van március 27. és majd áprilistól kezdjük.

-Oké. Fel fogok szerelni kamerákat és akkor megnézzük, hogy hogyan viselkedik egyedül Yoongi.

-Mindenhova?

-Mindenhova. Viszont nekem mennem kell. Viszlát. •és távozott.

-Készen lettem.

-Remek. Köszönöm.

-Szívesen. Viszontlátásra magának is!

-Viszlát. •és végül az orvos is elment. Ahogy láttam itt hagyott egy cetlit azzal kapcsolatban, hogy Yoongi nem vehet fel farmert, hanem helyette csak rövid ujjú pólót, rövid nadrágot vagy melegítőt. Észre vettem, hogy valaki mozog az ágyon. Hátra néztem és Yoongi-t találtam kinek eléggé kómás fejje volt.

-Jin? •lepődött meg, mikor meglátott. Le ültem mellé és át öleltem.

-Figyelj. Én tegnap elmondtam Nam-nak, hogy nem vagy lusta csak ki vagy égve. És hitt nekem.

-Oh... h~hát azt már nem hallottam. Amúgy mi ez a sok fásli magamon?

-Az orvos befáslizta a karjaid és a lábaid. •simítottam arcára.

-Értem. Már elmentek?

-Igen. Amúgy majd megyünk el a fodrászhoz. Le van nőve a hajad és ki mosod a hajadból a festéket, nem?

-Lehet. •be ült az ölembe és fejét be dugta a nyakhajlatomba. Át öleltem és a hátat kezdtem simogatni, mikor hirtelen pici, sós könnyeket éreztem a vállamon. Yoongi fel ült és egyből meg törölte az arcát.

-Miért jársz még egy ilyen emberrel?? Mást nem tudok tenni, csak sírni, vagdosni magam, szomorkodni és flegmának lenni.

-Jaj cicám. Én kitartok a mellett, hogy te megfogsz gyógyulni. Ne sírj butaságokon. •töröltem le könnyeit. Miközben töröltem Yoongi megfogta a tenyerem és bele támasztotta a fejét. Én, mint a ravasz róka, megfogtam az arcát és egy csókra lehúztam.