Yoongi újra depresszióba esett a sok rossz akaró emberektől és haterektől. Mindent megpróbál elérni, hogy ne látszódjon gyenge oldala, de Jin mégis felfedte és meglátta.
Vajon Jin tud segíteni Yoongi-nak meggyógyulni és együtt maradni?
-Igen. Az orvos azt mondta, hogy csak 6-an jöhetünk be hozzád. Be hívom őket. •hirtelen felállt és behívta őket. Baszki..
-Szia Yoongi hyung. Hogy érzed magad?? •kérdi a fiatalabbik. Rá nézve szomorúnak tűnt, sőt. Mindannyian szomorúak voltak, de próbálták elrejteni.
-Szia Jungkook. Kicsit fáradtnak, de jól vagyok. Amúgy miért vagytok szomorúak?
-Azért, mert nem jó téged újra itt látni. Elég volt egyszer. De azért boldogok is vagyunk, hisz újra beszélünk és láthatunk.
-Szégyellem magam. •tettem a kezem a szemem elé.
-Miért? Édes, kérlek ne sírj. •vette el kezemet Jin a szemem elől.
-Mert csak úgy le léptem. Csak magamra gondoltam és másra meg nem..
-Jól tetted, hogy magadra gondoltál, hisz ilyen állapotban nem lehet dolgozni. Az egészség mindig fontosabb. •mondja a bölcs gondolatokat Namjoon.
-És.. Jin. Most hova megyünk? Hol fogok lakni?
-Amíg gyógyulóban vagy, addig a tengerparton vagy a magas hegyekben leszünk.
-Miért?
-Az orvosok ezt ajánlották a gyógyulásodért. Viszont nem dohányozhatsz.
-De az nehéz lesz...
-Mi? Yoongi újra rá szokott? •kérdi Jhope.
-Ömmm..: hát igen. De már folyamatban van, hogy leszokik róla.
-Értem. Viszont nekünk mennünk kell.
-Oké. Majd még beszélünk. •és elhagyták a szobát. Csak mi ketten maradtunk. Mivel Jin mellettem ült le húztam egy csókra, amit viszonzott.
-Nemsokára jönnek megvizsgálni téged.
-Ugye nem mész el? És te veled mi lesz? Hol fogsz lakni addig?
-Elmegyek a szüleidhez. És nem megyek el. Nyugodj meg. Nem lesz semmi bajom.
-Jó napot. Min Yoongi-t jötték vizsgálni. •mondta az ápolónő.
-Rendben. Kint várok. •és ment ki a szobából. Nyugodtnak kell lennem, csak megvizsgálnak. Nem csinálnak velem semmi rosszat. Remélem.
x x x
Hamar túl jutottam a vizsgálaton. Jin vissza bejött és le ült mellém.
-Kell valami? Pizsama, fogkefe, alsó nemű vagy valami?
-Nem tudom. Megnézed? •kinyitotta a szekrényt és megnézte mi kell.
-Akkor holnap hozok tiszta alsót, fogkefét, pizsamát és valami harapni valót.
-Oké. De ugye nem most mész el?
-Még nem. Még tudunk beszélgetni. •mosolygott rám. Egyből megnyugodtam. Beszélgetés közben Jin ajkaira figyeltem, s végül megcsókoltuk egymást. Jin nem merte el mélyíteni ezért csak lágyan és lassan értek a párnáink egymáshoz. Mikor elváltunk egymástól Jin gyönyörködött bennem..
-Gyönyörű vagy. Imádom a vörös ajkaidat.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Nekem a szemeid tetszenek. Szép barna. •elvörösödött, amitől le nézett majd újra rám nézett.
-Viszont nekem mennem kell. •nem engedtem, hogy be fejezze. Szükségem van rá.
-Ne. Kérlek, ne menj el. Szükségem van rád.
-Yoongi. Találnom kell egy házat, ahol gyógyulásban tudsz lenni. Hova szeretnél menni? A hegyekbe vagy a tengerpartra?
-Hegyekbe. Kérlek. •akkor már inkább a hegyekbe, minthogy a tengerpartra. A hegyekben nem szoktak sokan lenni, nem égek le, nyugodtan tudok aludni, s nem lesznek idegesítő hangos gyerekek.
-Rendben. Akkor nézek. •mosolygott rám. Annyira idegesít, hogy nem tudok mosolyogni.
-Akkor mész is? •néztem rá kicsit könnyezve.
-Igen. El kell mennem. És ne sírj. Holnap be jövők megint. És az orvosok azt mondták, hogy csak pár napig leszel bent.
-Az sok idő.
-Kérlek. Bírd ki. Hidd el, hamar el fog telni. Na viszont most már megyek. Aludj jól. •puszilt homlokomra. Még megcsókoltuk egymást, majd Jin elhagyta a szobát. Az ablak felé néztem és csak néztem. Óvatosan fel ültem és már álltam volna fel, mikor az egyik nővér vissza fektetett.
-Feküdnie kell. Mit szeretett volna?
-Ki tudja nyitni az ablakot?
-Oh hát persze. •mosolygott rám, de semmi megnyugvást nem sugárzott. Ki nyitotta az ablakot, majd elhagyta a szobát. Könnyezve aludtam el. Utálom magam...
