Szeretsz vagy nem? (BEFEJEZETT)

10.rész

Épp egy fehér  ajtó előtt állok, amin egy név tábla díszeleg. 방시혁(Bang Sihyuk). Bekopogtam és vártam. Egy hangos "gyere" után bementem és eléggé meglepetten nézett.

-Yoongi. Mi szél hozott erre?

-Kilépek. •adtam át az információt röviden. Teljesen sokkolva volt. Fél percig nem szólt semmit, majd beszédre nyitotta a száját.

-De Yoongi. Miért szeretnél kilépni?

-Nem bírom már. A pszichológusom is azt javasolta, hogy lépjek ki. És én már nem bírom tovább titkolni azt se, hogy Jin-nel járok.

-Értem. És már előbb is észre vettem már, hogy szeretitek egymást csak ti nem vettétek észre egymást. Akkor magányügyi okok miatt hagyod el a bandát.

-Igen.

-Akkor így fogom bejelenteni. És örülök, hogy hozzánk kerültél. Mondjuk az elején kicsit megijedtünk tőled, mikor azt mondtad, hogy beperelsz minket.

-Bocsánat.

-Mindegy. Ég veled Yoongi. És további jó életet. Remélem hamar felépülsz lelkileg. •kezet ráztunk, majd meg hajolva köszöntünk el egymástól végleg. Az egész épületet elhagytam és mentem a kocsimért. Már tegnap össze pakoltam és megvettem az új lakásomat.

Az autómban ülök és megyek az új házamhoz. Oda érve a tulajdonossal még beszélgetünk a lakással kapcsolatban, majd át véve a kulcsokat és mindent elintézve, beléptem a lakásomba és körülnéztem. A nap hátra levő idejében pakoltam. Olyan jó szabadnak lenni. De azért kell valami munka, hogy fent tartsam magam.

/Jin szemszöge/

Interjúra készülünk, de Yoongi sehol. A szobája ajtaján kopogtatok és várom, hogy kinyissa. Szegényre mostanság nem volt időm figyelni. Váratlanul Namjoon ijedt hangját hallottuk a konyhából. Mindenki oda sietett, de ahogy észre vettem, csak 6-an vagyunk. Talán Yoongi elment sétálni?

-Mi a baj Namjoon? •kérdi a legfiatalabb.

-Yoongi. Kilépett a bandából. •sokként ért az információ. Elhagyta??

-B~Biztos?

-Igen. Most jelentette be Bang PD, hogy feloszlatta a szerződést.

-Ez nem lehet. •a szobája ajtajához rohantam és könnyen bementem. Csak a bútorok voltak itt, semmi más. Letérdeltem és sírva fakadtam. Éreztem, hogy szúr a lelkiismeretem. Ő volt az, akit ma véletlen fel löktem a konyhában. Nem foglalkoztam vele és itt van az eredmény.

-Nyugodj meg Jin hyung. Nincs semmi baj. Úgy gondolta, hogy így jobb lesz. Legalább tudd piheni. •mondta az igaz mondatokat Namjoon.

-L~Lehet, hogy most a lakásában van. Gyorsan, menjünk. •kiszaladtunk a dormból a kocsikba és Yoongi háza felé vettük az irányt. Ez igazából egy panel volt, de nem baj. Az ajtaja előtt álltunk és csöngettem. Nem nyitotta senki az ajtót. Folytattam a csengetést és végül a szomszédból egy család anyuka lépett ki.

-Kérem, hagyja abba. A gyerekek még alszanak.

-Elnézést, de nem tudja, miért nem nyít ajtót ez az ember?

-Oh Min Yoongi. A volt banda tagjuk ugye? Pár órája költözött el. Valami csendes vidékre költözött, ahol még a madár se ismerné fel.

-Ah.. értem. Köszönjük, és bocsánat, hogy zavartuk.

-Sebaj. Viszlát. •viszonylag normális volt. De elköltözött. Tényleg itt hagyott. Hogy tudta ezt megtenni??? Utálok mindent! Magamat, Yoongi-t, a világot és a sorst, hogy így kellett alakulnia. Miért??

/Yoongi szemszöge/

A képeket néztem magunkról. Hiányzik Jin, de nem tehetem mást. Remélem megérti, hogy ezt mind érte teszem. Meg talán magamért is.