Utállak (Gojo x Oc) {Befejezett}

Szűk falak

- Nesze! Vedd fel ezeket! - dobott rám pár ruha darabot miután felültem. Fejben már az összes lehetséges megölési módon gondolkoztam, de nem mehetek neki így. Fogalmam sincs van-e átok teknikája vagy saját átka. Azt sem tudom hol vagyok meg hogy hányan vannak itt rajtam kívül. Akár ellenségek akár rabok mint én.

- Kimennél? - néztem rá mikor leakartam venni a feslőm maradványát.

- Nem. Nehogy valami trükkel próbálkozz - válaszolt karba tett kézzel.

- Nem motoztatok meg? Nincs nálam semmi fegyver!

- De a pontos teknikádat nem ismerjük. Szemmel kell tartsalak

- Perverz - motyogtam aztán hátat fordítottam neki az ágyon ülve. A végtagjaim még mindig fájtak egy kicsit, de már nem volt annyira vészes. Mi történhetett a ruhámmal? Szét van teljesen vagdosva. Egyszerűbb volt tépni mint levenni. Úgy is már régi volt és alig hordtam. Nem fog hiányozni. A melltartómat magamon hagytam. Magamra húztam a kukulóm által adott nagy piros pulóvert. Körülbelül még egyszer belefértem volna akkora volt. Ennek viszont kifejezetten örültem így nem kell a nadrágomat átcserélnek mert a combom közepéig is leért.

- Azt is leakarod ellenőrizni, hogy hogyan eszek? - néztem rá mikor elvettem a kezében tartott tálcát.

- Nem. Csak az érdekes rész érdekelt - vigyorodott el perverzül aztán sarkon fordult és kisietett a szobából. Az ajtóban még megállt és vissza nézett - Majd jövök ha a doki még akar valamit veled!

- A lehető legfájdalmasabb és hosszabb halát fogom neki szánni ha kijutok! - morogtam magamnak miközben elkezdtem enni a hozott kotyvalékot. Inkább nem részletezném milyen ízei voltak a lényeg az hogy elfogyott mert nagyon éhes voltam.

Felállva a falakat kezdtem tanulmányozni. Tényleg kopottak voltak. Ahogy finoman megkocogtattam őket egy kevés vakolat le is pergett beléjük a hajamra. Volt pár kisebb repedés, de semmit sem láttam bennük. Az egyik sarokban volt egy apró szellőző. Az aprót szószerint kell érteni mert a két öklöm sem fért volna bele akkorka volt.

Érzettem, hogy egy kicsit hevesebben kezdtem el venni a levegőt. Nagyon szűk ez a szoba. A klausztrofóbiám kezdett eluralkodni rajtam. Nyugalom Keiko! Nem eshetsz pánikba! Ilyen helyzetben biztos nem! Voltál már szűkebb helyeken is! Nem lesz semmi tűz itt! Ezen részről biztonságban vagy! Nem tudhatják, hogy nem tesz jót hogy be vagy zárva!

Várjuk! Figyelnek vajon? Mert igaz a kékhaj azt mondta, hogy szemmel kell tartson, de ez valószínűleg csak egy kamu indok volt. Elkezdtem szét túrni az ágyam és a kis komódot is. A fürdőbe is bementem. Csak egy wc volt benne egy csappal. Egy ember sem nagyon férhetett el benne. Még inkább rosszabbul lettem tőle. Gyorsan megmostam az arcom, hogy egy kicsit lehiggadjak.

Áttértem a bejárti ajtóra. A kereténél elég kopott volt. Látszott, hogy sokat nyitogatták már. Ezt egy kisebb dobással is könnyen kitudnám törni. De még mindig nem tudom, hogy hol vagyok és mekkora ez a hely. Ahogy jöttünk minden szinte ugyan olyan volt. Fehér folyosón vas ajtók. Könnyen ellehet tévedni.

Egy nagyon apró rácsos ablak volt csak rajta ami olyan magasan volt, hogy nem láttam ki. Ezen max a lisztes vagy Geto tudja kikémlelni a saját lábán. Bár a kékhaj sem mehetne a nyolcadik törpének.

Hogy pótoljam a magassági hiányosságom oda húztam a kis komódot. Rá állva elmondtam tíz imát, hogy nem törjön darabokra. Nem adott túl nagy látóteret. Szinte csak a szembe lévő ajtót láttam és a felét egy másiknak. Nem égett benne a villany. A szomszédjában azonban igen.

- Hahó! Hall valaki engem? - szóltam ki egy tölcsért formázva a kezemből. Semmi válasz nem érkezett. Megpróbáltam még egyszer mire valami fura morgást hallottam aztán valami nehéz csapódott az ajtónak ami nagy hangzavart kelltet. Két plusz vas rúddal be volt biztosítva így nem tőrt ki csak egy kevés fal pergett le körülötte.