Utállak (Gojo x Oc) {Befejezett}

Látomás?

Reggel arra keltem, hogy valami csikizte az orromat. Félálomban megvakartam. Valami baromi selymes ért az arcomhoz. A vakarás után azt kezdtem el tapogatni. Olyan volt mintha egy haj lenne. Nagyon finom tavasz illata volt. Tavasz?

Azonnal kinyitottam a szememet. A vaksi volt a haj tulajdonosa. Az állam a fejetetején volt. Ő a homlokát a mellkasomhoz nyomta. Éreztem a felsőmön át ahogy szuszog. Finoman ölelte a derekamat.

Már megint a homloka. Tényleg rákéne kérdeznem. De nem tudom mikor kell fel. Felkelteni meg nem volt szívem. Túl cuki ahhoz a helyzet. Gondoltam addig játszom egy kicsit a hajával.

Mélyen beletúrtam. Nem tudom hogy csinálja, hogy ilyen selymesek, de imádom. Felemeltem a másik kezemet is és egy vastagabb tincset elkezdtem befonni.

- Hmmm...Keiko-chan? - motyogta miközben egy kicsit feljebb tolta a fejét és már a nyakamhoz nyomta magát. Mosolyogva folytattam a fonogatást. Már öt fonott tincse volt. Ha még tovább alszik afro haja lesz a végén - Mit csinálsz?

Egy pillanatra kifagytam. Azt hittem aszik és csak álmában mondta. A fejem azonnal vörös lett. Kivette a homlokát a nyakamból és felnézett rám. A szemei össze voltak szűkülve. Gondolom bántotta a fény a szemét hiszen tuti másnapos. Egyszerre tükröztek álmosságot és értetlenséget. A haja lelapulva, szokottbál is bozontosabban állt amiből enyhén ki álltak a folytatni. Baromi aranyos látvány volt.

- Jó reggelt! Csak elütöttem az időt amíg fel nem kellsz.

- Neked is. És miért fekszel itt? - kérdezte mire még pirosabb lett a fejem. Én el nem mondom neki!

- A játszón kiütötted magad mire haza hoztalak, de én sem voltam teljesen józan és valamiért befeküdtem melléd - füllentettem egy kicsit, mert nem tudtam volta elmondani a teljes igazságot. Így is éreztem, hogy az arcom egyre vörösebb - Gondolom eléggé másnapos vagy.

- Nagyon könnyen részeg vagyok, de cserébe nem leszek másnapos. Csak a fejem fáj egy kicsit - mondta aztán visszanyomta a homlokát a nyakamba.

- A-akkor hoz-zok inni egy kis vizet - próbátam meg kiszabadulni, de nem engedett el.

- Nem kell csak maradj! - motyogta hallkan. A fejem színe még vörösebb lett. A homlokát ha lehet mégjobban hozzám nyomta. Tényleg volt valami abban a látomásban tegnap? Lehet meg kéne kérdenem.

- Amúgy tegnap délután volt egy látomásom.

- Mi? Miért nem mondtad? - kérdezte a nyakamba motyogva.

- Mert nem jövő volt hanem egy emlék.

- Mikor volt? Mit láttál? - kapta fel a fejét. Az alsó kezével fel könyökölt. Én felakartam ülni, de nem engedte. Az egyik kezével még mindig a csípőmnél fogott le.

- A strandon a vízi csata után. Egy lila hajú nő a homlokát egy kis fehér hajú fiúhoz nyomta és azt mondta neki: Azzal mutatja ki a családunk a szeretetét, hogy hozzáérintjük a homlokunk a másikhoz - mondtam vörös fejjel mire az arcára fagyott a mosoly. Egy halvány pír csík jelet meg és elkapta a tekintetét. Ezek szerint tényleg ezt csinálta velem?

- Gondolom most mérges vagy, hogy nem szóltam - szólat meg egy pár perces csend után.

- Nem! Egész aranyos szokás. Csak azt nem értem miért velem csinálod. Hiszen olyan bunkó vagyok veled - mereven a takarót néztem egész beszédem alatt. De egyszer csak megragadta a vállamat és hanyatt fordított. Felém magasodott. A kezeimet egyik tenyerével összefogta a mellkasomnál. A másikkal az államat emelte meg, hogy a szemébe nézzek. Elvesztem a szemébe. Kékjei komolyan csillantak, de alattuk még mindig pír csücsült. A homlokát az enyémhez érintette - Li-liszes?