Utállak (Gojo x Oc) {Befejezett}

Cseresznye virágzás

Az iskolában Panda sírva szalad elém. Kis híján a mentőnek kellet elvinnie mind hármunkat olyan cuki volt. A sensei előttünk ért vissza és a lepecsételt, kihallgató szobába vitte a kopaszt. Nem akartam rá gondolni ezért inkább a szobámba mentem.

Haza fele jövet Geto felvetett, hogy mil enen ha ezek után az őrült napok után elmennék kikapcsolódni a cseresznye virágzás fesztiválra. Természetesen mindannyiunkunknak tetszett az ötlet.

Úgyhogy másnap délután Ierivel elkezdtünk készülődni. Előkerestem a pár éve apámtól kapott kimonómat. Zöld anyag volt ami ezüst és arany virágokkal volt az aljától a vállamig hímezve. Az obim egy szürke, vékony, de hosszú anyag volt így egy Ieri egy nagy masnit kötött a derekamra. Az ujjai végéi a derekamig lógtak így látszott a sebek miatt bekötött kezem. Kicsit úgy éreztem magam mint Dazai.

-Megvan! Nagyon elástad! - bukkant ki barátnőm egy kisebb doboz kupac alól amit még mindig nem pakoltam ki. Ennek ellenére kénytelenek voltunk átturni mert valamelyikben lapult a hajtűm.

Elvettem tőle és a kezemben kezdtem el simogatni. Sötét fából készült. A tetején egy ezüstből készült pillangó aminek a szárnyaiban négy citromsárga ékkő lapult. Kiskoromban kaptam a nagypapámtól. Azt mondta mikor meglátta azonnal a szemem jutott az eszébe. Elmosolyodtam az emléken aztán a már kontyba kötött hajamba szúrtam.

-Menyjünk! A fiúk azt mondták előre mennek - kezdett el kihúzni a szobából Ierei. A fa papucsunk kopogott a folyosón.

-Sziasztok! Régóta itt vagytok? - integettem mikor meglátta őket a fesztivál kapujánál állva. Az esti félhomályban láttam ahogy megfordulnak. Geto valamiért a lisztes állához tette a kezét egy pillanatra.

-Miért akartatok ennyivel hamarabb kijönni? - kérdezte Ieri mikor lefékeztünk előttük. Mind a kettőn kimonó volt. Geton egy szinte teljesen fekete zöld obival. Az albínón pedig egy világos kék volt szürke obival. Várjuk! Én már láttam rajta ezt a ruhát az egyik látomásomban. Elfog kezdeni esni és egy esernyőt fogunk használni. De nincs nem is borús az ég. Már most láthatók a csillagok. Lehet máskor lesz ez? Vagy tévedett a látomás? Hiszen a kocsis borulás sem törtét meg.

-Satoru fel akarta vásárolni az összes kapható dangont - válaszolt Geto amivel vissza hozott a jelenbe.

-Miért nem lepődők meg édes szájú? - tettem keresztbe a kezem.

-Nektek is hagytam ám! - nyomott a kezemben egy rudat. Édes illata átjárta az orromat és azonnal megindult a nyáltermelésem.

-Milyen nagy lelkű vagy! A harmincból hagysz két rudat! És így is vagy háromszor rád szóltam, hogy ne edd meg! - kezdett el lassan tapsolni a fekete hajú. Kuncogtam miközben bekaptam egy kis gombócot a pálcikáról.

-Ne veszekedjetek! Menyjünk inkább be - sétáltam el közöttük ezzel szétválasztva őket. Hallottam ahogy követtek és együtt léptünk be a nagy ember forgatagba.

Talán tíz évesen voltam ilyenen utoljára úgyhogy nem kicsit voltam izgatott miatta. Azt sem tudtam hova nézzek és mit csinálja először. Ámuldozva forogtam körbe. A lapionok gyönyörű színt adtak a helynek.

A fejünk felett lévő rózsaszínbe öltözött lombokat kezdtem el csodálni. Egy kis szellő lefújt pár szirmot amik a hajamba hullottak. Mosolyogva söpörtem le párat a vállamról a hajamban lévőket pedig ott hagytam. Úgy is lehullanak ahogy sétálok.

A hátam mögé néztem hogy megnézzem a többiek megvannak-e még. Minden féle látványra számítottam csak erre nem. Ieri és Geto az albínó oldalain álltak és az egyik kezükkel tartották az állát. Értetlenül pislogva néztem barátnőmre válasz reményében, de ő csak legyintett egyet.