Utállak (Gojo x Oc) {Befejezett}

A kopasz

- Az én kis csodám eljött meglátogatni! Hogy van a kezed? - szólalt meg csillogó szemekkel. Akaratlanul is az egyik említett testrészemhez nyúltam. Hiába kezelte le őket Ieri nem egynek ott maradt halványan a nyoma.

- Nagyon nem vagy abban a helyzetben, hogy kérdezősködj. Neked most válaszolnod kell - termett mellettem apa és a katanájának hegyét a kopasz torkához szorította. Az őrült csak tovább vigyorgott. A hideg végig futott a hátamon ettől az arckifejezésétől. Egész fogvatartásom alatt ilyen fejet vágott.

- Először is: Hol bujkál a kékhajú? - kérdeztem összeszűkített szemekkel.

- Hideaki? Ohh! Szóval ezért nem öltek még meg! – kezdett el nevetni, de apa közelebb vitte a torkához a pengét ezzel belé fojtva a hangot.

- Hol bujkál? - ismételtem meg a kérdésemet egyre mérgesebben.

- Fogalmam sincs! Sok rejtekhelyünk van! Párnak még én sem tudom a helyét. Én csak édes kis átkokat csinálok és néha harcolok ő az ész a csapatban! - vont vállat teljesen nyugodtan.

- Akkor most a nem ész használja az eszét és mutassa meg egy térképen, hogy hol vannak azok a helyek amiket tud! - szólalt meg Yaga-sensei is mellőlem - Hozzon valaki egy térképet!

- Sensei! Ezt majd később!

- Hallgasson a kis csodára! Amúgy is ahoz szükséges lenne egy segítő kéz! - emelte meg a jobb vállát amiről levágták a robot kezét.

- Másodszor: Csak ti ketten vagytok vagy vannak még társaitok? - tettem keresztbe a kezemet. Alig hogy befejeztem a mondatomat egy távoli hangos robaj rázta meg az épületet. Olyan volt mintha egy kőfalat romboltak volna le.

- Hahaha! Végszóra! Mindjárt itt a válasz a kérdésedre! - kezdett el pszichopatán röhögni.

- Mi volt ez? - kérdezte a tata igazgató.

- Megnézem! - indult el Geto az ajtó felé.

- Megyünk veled! - követte Utahime-san az tata és Ieri társaságában.

A robaj egyre hangosabbá vált. Mintha közelített volna. A kopasz továbbra is csak nevetett. Apa valószínűleg már egyszerűen leszúrta volna amihez szerintem egyikünknek sem volt ellenvetése. Én előkapva a legyezőmet minden apró rezzenésre igyekeztem figyelni hátha meghallom honnan jön a támadás. A vaksi is beállt készenlétbe tőlem pár lépésre.

A kopasz feje felett hirtelen a falba öt tüskeszerű valami szúródott amit kék lángok vettek körül. Olyan gyorsan mozogtak hogy szemmel nem tudtam követni csak arra eszméltem fel hogy a falba egy nagy rést vágtak és onnan egy nő ugrott elénk. Éj sötét haja a válláig ért és az arcába lógott nem egy tincse. A haj zuhatag mögül két sötét zöld szempár világított ki. Az ujjai végei csontos tüskékké voltak átváltozva. Körülötte vagy húsz kék pillangó repkedett.

- Bocsánat hogy megzavarom a partit, de az egyik vendéget kel kell vinnem - szólalt meg sejtelmesen mosolyogva. Apa is meg én is mozdultunk, hogy támadjunk, de abban a pillanatban a pillangók felénk repültek és szinte azonnal fel is robbantak. Hatalmas hangja volt és éreztem az éget szagot is. A lökéshullámtól repültem pár métert amikor két erős kar fogott meg.

Nem érdekelt, hogy ki az csak szorosan magamhoz öletem és a mellkasába nyomtam a fejemet. Hallottam a közelben a tűz ropogását. Erőteljes füst szag vett körül ami marta a tüdőmet ahogy kapkodtam a levegőt. Éreztem hogy a menedékem lassan elkezdi simogatni a hátamat. Nem mertem kinyitni a szememet. Csak az láttam ahogy nagypapám háza lángol előttem és hallom a sikolyát. Papa!

- Keiko-chan! Érzed ezt az illatot? - szólalt meg a fejem fölül az albínó hangja. Normál esetben ellöktem volna, de jelenleg arra is alig volt erőm hogy válaszoljak.

- A-a fü-füs-t-öt? - mondtam ki nagy nehezen.

- Nem! Szagolj egy mélyet a levegőbe! - fogalmam sincs hogy miért, de megtettem amit mondott. Az orromon beszívtam egy mély levegőt aztán kifújtam a számon keresztül.

- Érzed már? - kérdezte miközben megint simogatni kezdte a hátamat. Megráztam a fejemet egy nemleges hümmögés keretében - Akkor folytasd! Nagyon finom ez az illat!

Csináltam tovább, de tényleg nem érezrem mást, csak a füstöt és az enyhe tavasz illatát a felsőjének. A nátha miatt enyhén bedugult orrom is nehezítette az illat keresését. Mi a francot érezhet egy ilyen helyzetben? Tényleg nem normális!

- Látom sikerült lenyugodnod! - mondta megpaskolva a fejemet. Ekkor esett le hogy mit csinált.

- Ez nagyon sunyi trükk volt ékkőszem! - néztem fel rá. A szemüvege lecsúszott az orra hegyére így a rikító kékjeit az enyhén könnyes szemeimbe fúrta. A mellkasom az övéhez nyomódott. Éreztem, hogy a szíve nagyon gyorsan ver. Valószínűleg ő is megijedt a semmiből jött támadástól. Az állam a mellkasán volt így szinte csak a szememet láthatta. Az arca mintha egy kicsit vörösebb lett volna az alapnál. Viszont nem láttam tökéletesen mert a könnyel miatt a látásom kicsit homályos volt.

- De mint látható bevált - vigyorodott el.

- Egy barom vagy!

- KEIKO! - hallottam meg apám ilyedt kiáltását. Hátra néztem. Az lassan leülő füst felhőből rohant ki. Mikor meglátott megállt aztán letérdelt és magához húzott. Úgy szorított mintha soha nem akarna elereszteni. Ebben a pillanatban jöttem rá, hogy én eddig a lisztes ölében ültem - Nyugalom! Itt van apa!

- Jól vagyok! Már megnyugodtam - mosolyogtam rá. A maszkom leesett rólam így tökéletesen látta. A szemem sarkából a vaksira néztem. Nagy szemekkel vigyorgott rám. Vissza néztem apára és ekkor vettem észre hogy a ruhája a ball lábán a ruha leégett és a helyén hólyagos a bőr.

- Hol van Ieri? Ezt azonnal elkell látni - pattantam fel.

- Itt vagyok! - kiáltott le a plafonba vágott lyukból - Gyertek fel! Nem ő az egyelten sérült!

Az utolsó mondta hatására a lisztes és fel állt és felsegítette apát. Ő mankónak használva bicegett fel engem követve a lépcsőn.

Fent szembesültünk vele hogy az épület egyik fala teljesen ledőlt. Emellett így láttam hogy a területet körbevevő kőfalon egy elég nagy lyuk keletkezett. Valamint szinte az összes épület romokban állt. Getot éppen Ieri látta el. Yaga-sensei átvette a lisztestől apát amit a tata aggódóan figyelt. Pár harmad éves volt iskola társam is volt a helységben mindenféle kötéssel rajtuk. Nem szóltunk egymáshoz csupán egy egyik lánynak biccentettem akivel egészen jóban vagyok.

- Mi a franc történt? - törte meg a feszült csendet a vaksi.

- Egy óriási róka átok áttörte a falat vagy 40 másik társaságában. Emellett jött velük egy kékhajú fazon robbanó pillangókkal. Velük küzdöttünk amíg ti hagytátok meglépni a félkarút - válaszolt zsémbesen Geto.

- Egy csaj üreget vágott a betonba aztán meg felrobbantott minket! Esélyünk sem volt! - szólt vissza neki az albínó.

- Pont most nem kéne egymásnak esni! - szólt rájuk Ieri mire mind a kettő elnémult.

Egy nagy sóhaj társaságában lecsúsztam a földre az azóta kezelésbe vett apám mellé. Megmaszíroztam a szemeimet aztán a plafonra szegeztem őket.

- Akkor összegezve az ellenséget. Az ész az 2-D gonosz testvére! A tudós az egy pszichopata kopasz. Van egy plázacicájuk betonvágó körmökkel és a hab a tortán az az átok Kuramájuk - csaptam össze a két kezemet.