Utállak (Gojo x Oc) {Befejezett}

Decemberi őrület

- Jó reggelt mindenkinek! - léptem be a konyhába a lisztessel egyszerre. Csillagokat megszégyenítően ragyogó aura áradt mindkettőnkből. Minden bent lévő ránk kapta a tekintetét.

- Neked is. Honnan jött ez a hatalmas jókedv? Talán Satoru megajándékozott egy reggeli menettel? - kérdezte egy perverz vigyorral a kávéja mögül Geto. Csak egy gyilkos pillantást küldtem felé. Noha nem láttam biztos voltam benne, hogy a lézerszem elgondolkodott az ötleten ezért rátapostam a lábára.

- Meg sem szólaltam! - nézett rám felháborodva.

- De ismernek annyira, hogy tudjam mire gondoltál! - nyújtottam rá nyelvem majd újra a közönségünkre néztem - Az örömünk igazi tárgya az az, hogy december elseje van! Azaz mindjárt itt a karácsony! Emellett már legálisak a hozzá kapcsolódó idióta kiegészítők - tettem a fejemre az eddig hátam mögé rejtett mikulás sipkát. A vaski párhuzamosan egy csengőkkel ellátott agancsos fejpántot kapott fel.

- Édes faszom! Hosszú hónapunk lesz így. Nem is értem mit szerettek ezen az idióta majom ünnepen! - masszírozta meg a szemeit Geto. Nekünk csak még szélesebb lett a vigyor az arcunkon.

- A tél kezdete örömére mi lenne ha elmennénk korcsolyázni? - szólalt meg Ieri mire mind a kettő fiú rá kapta a tekintetét. Pár másodperccel később egymásra néztek és baljós tekintettel bólintottak.

Alig másfél órával később már a legközelebbi korcsolya pályán álltunk, hogy kibéreljünk egy-egy párt. Mivel egy szabad téri aprócska hely volt ezért nem voltak sokan. Gyomor görccsel a hasamban húztam magamra a pengékkel ellátott cipőt. Egy részt azért féltem, hogy az a két barom mit fog művelni. Más részt azért mert nem tudok korcsolyázni. A apáék csupán egyszer vittek el kisebb koromban és akkor el is törtem a csuklómat. Próbáltam is kifogást keresni, de végül elrángattak.

- Segítenél felállni? - néztem az elöttel álló lézerszemre aki türelmetlenül várta, hogy elkészüljek.

- Régen koriztál? Kijöttél a gyakorlatból? - kérdezte miközben egy kézzel felrántott. Éreztem, hogy nem állok stabilan ezért a vállába kapaszkodtam.

- Úgy is mondhatjuk - motyogtam miközben bénázva a jégfelé vettük az irányt. A vaksi előttem állt rá majd segített nekem is. Abban a pillanatban mikor teljesen fent voltam a lábaim kicsúsztak alólam és segreültem.

- Jól vagy? Talán rosszul vagy, hogy ennyire nem tudsz stabilan állni? - segített fel a lisztes azonnal. Remegő lábakkal kapaszkodtam a kabátjába. Az arcomat belenyomtam a mellkasába - Nem is tudsz korcsolyázni ugye?

- N-nem - motyogtam vörös fejjel. Baromi ciki majdnem 18 éves nem tudni egy ilyen egyszerű dolgot. A fejem felül egy halk kuncogást hallottam mire rácsaptam a melllasára.

- Bocs, bocs! De annyira cuki vagy. Meg vicces látni, hogy a nagy akrobatikus harcos nő itt bénázik, hogy el ne essen - nyomott egy puszit a fejem búbjára.

- Fogd be! A stabil talaj az én terepem! Ez csúszik és emellé még egy pengén is egyensúlyoznom kell! Mi a franc értelme van ennek?

- Jólvan na! Megtanítalak. Aztán majd rájössz milyen szuper is - hámozott le magáról. Az egyik kezébe kapaszkodtam miközben óvatosan elindult. Ahogy mondta behajlítottam a térdemet és csak húzott maga mellett. Ennek ellenére így is éreztem, hogy párszor majdnem elestem. A szemem sarkából láttam, hogy csillagok repkednek a feje felett.

- Baromira élvezed a helyzetet ugye?

- Még szép! Alig van lehetőségem védelmező barátot játszani!

- Jaj szegény kis istenkoplexusom!

- Akkor talán egy kicsit gyorsítok a tempón!

- Eszembe se jusson - mordultam rá és még jobban belemarkoltam a kabátjába. Csak kuncogott egy aprót.