Egy jó kétórás tárgyalás után a túsz ejtők Okinawát jelölték meg cserére. Mivel ekkor már majdnem este tíz volt mindenki elszaladt pakolni. Én még előtte kinéztem egy reggel hétkor induló repülőt miután Getóval arra jutottunk az lenne a legbiztonságosabb.
Az albínó elvonult valahova, de nem foglakoztam vele ugyanis Amanaial mentünk Shokotól ruhákat kérni. Szerencsére jól saccoltam és nagyjából egy méretek. Miután megvoltunk a pakolással előszedtem a koli raktárából egy futtont és a szobámban megágyaztam rajta a lánynak.
- Ugye... Holnap minden rendben lesz és Kuroi jól van? - motyogta a párnájába fúrva az arcát. Elmosolyodtam miközben lenyújtva az ágyról megsimogattam a fejét.
- Persze! Lehet, hogy azok ketten idióták, de harcban nincsen párjuk. Én is csak azért tudom leütni őket mert a barátaim. Simán visszaszerezzük a te Kuroidat! - borzoltam össze a haját. Egy pillanatig nagy szemekkel nézett rám aztán elmosolyodott. Viszonoztam a gesztust.
- Köszönöm. Jó éjt!
- Jó éjt! - mondtam én is aztán pár perc múlva már aludtam is.
A reggel egészen zökkenő mentesen ment azt leszámízva, hogy mint megtudtam a lisztes egy szemhunyást sem aludt. Kapott is egy kis fejmosást, de annyira nem hatotta meg. Sikeresen kiértünk a reptérre is. A gépen viszont a lisztes nem bírt a vérével és elkezdett a utasok arcába mászni,, ellenőrzés" címszó alatt.
- Elnézést a barátom miatt! - hajoltam meg egy úr előtt akire már konkrétan rátérdelt az alnínó. Mivel egy tarkón csapással sikeresen leállítottam megragadtam a karját és az ülésünkhöz rángattam.
- Most miért? Át kell vizsgálni az utasokat mert lehet ellenségek - nézett rám miután elültem mellé. Mellettünk láttam, hogy Amanai a tenyerébe temeti a vörös arcát.
- De nem kell az arcukba nyomnod a képed. Elég kétszer végig nézned a szobán. Csak feltünősködni akarsz - néztem rá keresztbe font kezekkel.
- Ilyenkor utálom, hogy ennyire jól ismersz - fújta fel az arcát duzzogva.
- Így jártál istenkoplexusoskám! - nyújtottam rá nyelvem.
- Kellett nekem a Gőzgombóc lovaggal összejönnöm! - sóhajtott fel mire kuncogva oldalba böktem. Ő is felkacagott majd nyomott egy puszit a fejem tetejére.
Miután leszálltunk megkeretük azt az épületet amit a túszejtők megjelöltek. Meglepő módon egy elhagyatott korház volt. Mivel több mint másfél órával voltunk ott mint a megbeszélt időpont senki sem várt minket kint.
- Én kitakarítom az épületet ti keressétek meg Kuroi-sant - mondtam majd már dobtam is egy tizennégyest a kockámmal. Getóék csak egyetértően bólintottak.
Beugrottam az egyik kitört ablakon. Az első emeleten csak három őr volt akiket pillanatok alatt leütöttem. A második emeleten már egy kicsivel többen voltak, de mivel sokkal gyorsabb voltam náluk esélyük sem volt. Csak azokat ütöttem ki akik a folyosón voltak. A szobákat majd átnézik Geto átkai. Az utolsó emeletein is csak páran voltak így nagyon gyorsan végeztem ezért elkezdtem átnézni a szobákákat. A harmadik emelet tiszta volt. A másodiknak úgy a felénél jártam mikor az egyim kiütött elkezdett ébredezni fejbe rúgta majd bedobtam az egyik szobába. Ezt megihletett és mindegyik ellenséget ebbe szobába hordtam majd bezártam az ajtót. Nagyon kevesen voltak. Alig tízenöten. Kissé gyanús. Ha kikezdenék Tengen-samával én biztos jobban felkészülnék.
- Még hozzád képest is gyors voltál! - zökkentett ki a gondolkodásból Geto hangja. Rájuk néztem, éppen a lépcsőn jöttek fel.
- Kevesen voltak - vontam vállat majd az egy kicsivel arrébbi ajtóra mutattam - Az egész emelet tiszta csak onnan halottam valami mozgást.
ESTÁS LEYENDO
Utállak (Gojo x Oc) {Befejezett}
Fanfic,, - Áh! Hát itt van a kis vörös gyalogkakukk! - tártaszét a karját mikor ő is észrevett. - Én is örülök a találkozásnak egó bajnok! - válaszoltam miközben meg sem álva elmentem mellette." ,,- Mondtam, hogy ne hívj így! - motyogtam a nyakába. - Én...
