Utállak (Gojo x Oc) {Befejezett}

Gőzgombóc

Másnap reggel bedugult orral ébrettem. A vizes betonon fekvés miatt teljesen átázott a ruhám hátsó része. Meg sem lepődtem, hogy egy kicsit megfáztam. Felvettem egy melegítő nadrágot és egy nagy sötétkék pulcsit. Mivel nem akarok megfertőzni senkit ezért előkerestem egy orvosi maszkot és azzal az arcomon slattyogtam ki a konyhába.

- ~Ohayoo! Keiko-chan! - integetett a lisztes az asztal mögül egy bögre kávéval. Mellett ült Nanami és Yoū is. Ieri a pultnál csinát reggelit.

- Oha*hapci*- tüsszentettem egy aprót. Utálom a hangját. Olyan mint mikor egy egér cincog. Mindig nevetni kezdenek körülöttem a ha halják. Egy puffanást hallottam az asztal felől. Szipogtam egyet aztán felnéztem.

- Gojo-senpai! Ne menj a fény felé! - rázogatta a földön fekvőt Yoū. A kezét a szívére tette. Levoltak kötve a szemei, de így is láttam, hogy pislogott egyet szóval él.

- Szerintem hagyd meghalni - ivott egy kortyot Nanami a bögréjéből.

- Egyet értek Nanami-kunnal! - léptem át a techalott felett. És Ieri mellé állva egy gyógyító, meleg teát kezdtem el készíteni.

- Azt hittem, hogy barátok vagyunk! - ült fel a haldokló. Ieritől azonnal kaptam egy magyarázat kérő nézést.

- Ettől még idegesítő vagy és ha szükséges leütlek! - néztem rá a vállam felett. A szája végei lekonyultak és láttam feje felett lebegő szürke ködöt pár sötétkék hullámos vonallal. Barátnőm még inkább magyarázatot várva nézett mire csak legyintettem egyet.

- Jó reggelt!
- Sziasztok! - lépett be a sensei Pandával az oldalán. A kis szőrgombóc kikerülte a még mindig földön gubbasztót és a lábamhoz szaladt. Legugoltam hozzá és elkezdtem gyurmázni a pofiját.

- Ha megittátok a kávétokat öltözzetek! Át megyünk a másik iskolába mert őket is érdekli az átokkísérletes - mondta a sensei miközben elvette a Panda állt hozzá küldött kávét.

- Komolyan vonatoznunk kell? - sóhajtottunk egyszerre Getoval. A suli előtti kapuban álltunk a sensei meg a kocsijában. A hátsó ülésen az a nagy plüss maci gubbasztott ami elnyelte a kopaszt.

- Sok helyet foglal a fogoly. Túlfogjátok élni! - intett aztán már el is hajtott. Mind a négyen mérgesen néztük a távolodó járművet. Viszont mivel nem volt mit tenni sarkon fordultunk és a legközelebbi állomásfelé vettük az utat.

Egy jó húsz perces séta után végre eljutottunk a áhított peronra. Egy kisebb ember tömeg tömörült már rajta.

Kisvártatva meg is érkezett a szerelvény. Szerencsére a tömeg eloszlott rajta így még le is tudtunk ülni. Geto és Ieri között foglaltam helyet a lisztes meg az előbbi másik oldalán. Békés, csendes út volt amíg a két idióta el nem kezdtek térhódítót játszani a lábaikkal. Az egész vagont betöltötte az egymásnak feszülő energiájuk.

Enyhén fájó torokkal nem akartam kiabálni és lecsapni őket. Ezért csak felálltam. Az egymásbak feszülő térdkalácsukat elválasztottam és leültem. Egy kicsit összekellett húznom magam mert elég szorosan ültek. A lábaimat keresztben kellett tartanom. A melleim alatt összefonva karom felnéztem rájuk, hogy befejezték-e. A fekete hajú a másik irányba nézett, a vaksi pedig engem bámult.

Elnéztem egyenesen előre és a maszkom alatt egy diadal ittas mosolyt villantottam, hogy sikerült gyorsan leállítanom őket. Ezt sajnos nem tudtam sokáig tartani mert köhögni kezdtem.

- Nem lett volna jobb ha otthon maradsz pihenni? - nézett le rám Geto.

- Én vagyok aki a legtöbb infót tudja a kopaszról. Amúgy is egy kis náthától még nem dőlt össze a világ - legyintettem egyet.