Utállak (Gojo x Oc) {Befejezett}

A Tengen-sama ügy (1.)

Vígan sétáltam éppen az iskola testnevelő terme felé. Az elmúlt három napban nem mehettem küldetésre mert megsérült a vállam. Azonban most már tökélestes van tehát végre újra csatlakozhatok a többiekhez. A sensei azt mondta valami nagyon nehéz és fontos feladatot kapunk. Ezen gondolatok közben megzizzent a telefonom. A lisztes küldött egy képet. A feje tetején lévő puklit fotóztale.

Lisztes:
Nézd milyen csúnyán megütött a sensei... ╥﹏╥

Én:
Jézus Mária! Egy ütés nyom! Hogy élted túl egy sérülés szerzés után?

Lisztes:
Jólvan na! Én nem vagyok hozzászokva.

Én:
Ebben is jobb vagyok✧(｡•̀ᴗ-)✧

Lisztes:
Meg a gonoszságban is... ( ͡° ʖ̯ ͡°)

Én:
Jaj ne durcázz! Majd mindjárt kapsz azért rá egy gyógypuszit. Éppen a tesi terem felé tartok.

Lisztes:
ʚ♡⃛ɞ(ू•ᴗ•ू❁)o(〃＾▽＾〃)o(((o(♡´▽'♡)o)))(ㅅ˙³˙)♡

Kuncogtam egyet az utolsó üzeneten majd újra zsebre vágtam a telefont. Egy jó nyolc percel később nem sokkal a terem előtt Ieri rohant velem szembe.

-Hát te? - néztem rá mire lefékezett.

-Megint összekaptak. Jobbnak láttam fedezékbe vonulni.

-Majd mindjárt elintézem őket. Legalább letesztelem, hogy tényleg jól van e már a vállam! - kezdtem el körözni a jobb karommal mintha éppen bemelegítenék. Egy pár másodpercel később mind ketten felnevettünk.

-Sok sikert hozzá! - mosolyodott el majd már sétálva indult tovább.

-Nem jössz vissza?

-Kihagyom! – intett már rám se nézve. Vállat vontam majd folytattam az utamat egy kicsit meggyorsítva a lépteimet. A lisztes reggel rossz hangulatban kellt szóval ma különösen nem jó ha feldühödik. Pont az ajtó elé értem mikor megláttam Yaga-senseit.

-JÓ REGGELT SENSEI! – kiáltottam el magam mire rám kapta a tekintetét. Mosolyogva intettem neki miközben magamban nevettem, hogy a bent lévő két idióta most tuti a lehető legártatlanabb arcot próbálja felvenni.

-Meddig akartok még hülyéskedni? És hová lett Shoko? – tárta ki az ajtót a sensei. Erre az a kettő elfordult egymástól és neki álltak nyújtani. Egy aprót kuncogtam rajtuk.

-Kitudja?

-Biztos a mosdóba ment! – vágtak ugyan olyan ártatlan arcot. Muszáj volt kuncognom a sensei arckifejezésén.

-Mindegy. Ezt a küldetést rátok bízom! – mondta a sensei mire egy hatalmas sóhajtással mire hátat fordítottak neki. Mind ketten tudtuk, hogy éppen húzzák a szájukat amire a sensei morgott is egyet – Mi ez az arc?

-Semmi – mondták kórusban.

-Sírva ne fakadjatok ti léhűtők! – szólaltam meg én is keresztbe font karral.

-Mert te olyan boldog vagy – nézett rám Geto.

-De nem nyavalygok! Nem akarom még ezzel is feszegetni a sensei idegszálait. Már így is kezd az agyára menni az, hogy igazgató lesz – vontam vállat miközben kinyújtottam a nyelvem. Éreztem, hogy a szakállas szemmel mindjárt leszúr amitől csak még nagyobb lett a mosoly az arcomon.