Utállak (Gojo x Oc) {Befejezett}

Eltűnt kocsi

Miután elkaptam Getot elmagyaráztam neki a tegnapot. Csalódott ábrázattal vázolta fel ő is, hogy mennünk kell a városba átkot írtani. Egy bólintással tudomásul vettem és a szobámba siettem átöltözni. Ezután szedtem is a lábamat a kapuhoz ahol már elvileg vártak.

Az utam az automaták mellett vezett el. Az üdítőnél lefékeztem. Nem is ittam ma kávét. Sajnos dobozos kávé nem volt, de energiaital igen. Nem szoktam gyakran ilyet inni, de ha kell a koffein ezt is megiszom.

Bedobáltam az összeget és már zuhant is. Ahogy kivettem ezembe jutott, hogy valószínűleg az albínónak sem volt ideje. Ő biztos jobban szereti mint én hiszen édes. A kávéját is két cukorral szokta inni. Ezeket végig gondolva bedobta még egy dobozra elég összeget és kértem egy gyümölcsös ízesítésüt.

Felmarkolva a másikat is újra a kapu felé vettem az irányt. Mikor oda értem már mindenki ott volt. A lisztes is átvedlett az egyenruhájába. Ieri mikor észrevett mosolyogva intett egyet mire a többi is felém fordult. A vaksi a szemembe nézett mire jóalkalomnak láttam átadni neki a reggeli koffein adagot. Egy laza dobással felé repítettem. Szerencsére észlelte és félkézzel elkapta. Mikor megnézte mi az felvont szemöldökkel nézett rám.

- Nem volt időnk kávézni! Gondoltam jólesne egy! - válaszoltam lefékezve miközben kinyitottam a sajátomat.

- Awwww~! De cuki vagy, hogy gondoltál rám! Köszönöm - mosolygott egy hatalmasat miközben pár apró csillagok és szívecskék repkedett a feje körül. Hallottam a szisszenést ahogy kinyílt az övé is. Felém nyújtotta. Értve a célzást koccintottam vele egyet aztán mind a ketten egy nagyot kortyoltunk.

- Ti mióta vagytok ilyen jóban? - kérdezte Ieri még a kocsin kívül. A fiúk már bent ültek ezért ezt szerencsére nem hallották.

- Tegnap egyáltalán nem volt mérges és ezenkívül elég aronyos volt. Ezért próbálok én is kedvesebb lenni vele.

A város szegényebb negyedében egy elhagyatott korházhoz mentünk. Valahonnan nagyon ismerősnek tűnt, de nem tudtam volna megmondani honnan.

- A beszámolók alapján több átokra is lehet számítani akik valószínűleg kettes vagy talán egyes osztályban lehetnek. Ezért nagyon figyeljetek! - magyarázta a sensei mire mind bólintottunk egyet. Rám nézve folytatta - Keiko és Satoru kint maradnak örködnek.

- Mert? - kerekedtek el a szemeim.

- Te ha bármi van gyorsan tudsz szólni nekünk. Satoru pedig remek pajzs. Emellett a válla még nem az igazi ezért is jobb lenne még kímélni őt - amint ezt végig mondta már sarkon is fordult és a másik kettővel az oldalán be is baktatott.

Egy nagy sóhaj után nekiláttam feltenni a függönyt. Miért osztanak folyton egybe a vaksival. Azt szeretnék, hogy kinyírjam?

- Keiko-chan! Üljünk be. Nehogy napszúrást kapj! - szólalt meg mögülem az emlegetett szamár. Pontosabban inkább macska. Nem vitatkoztam az ötletével ugyanis június legelején voltunk és elég erős volt már a nap.

Ő a kormánynál foglalt helyet, én pedig az anyósülésen. Az állát a kormányon pihentette miközben a korházat szugerálta. Elég erős déjà vu érzésem kezdett lenni. Honnan ilyen isme... A villámnyelves látomás! Ugyan így ültünk ezelőtt az épület előtt. Valami a levegőbe repít minket. Kikéne számolni! Várjunk csak! Ha kiszállok lehet nem is támad vagy csak máskor és akkor mi lennénk hátrányban. Most tudom az ellenség egy lépését. Gyorsan letekertem az ablakot.

- Megy a lékkondi. Minek tekerd el? - nézett rám félszemmel.

- Nem fontos! Csak figyeld a korházat - válaszoltam rá sem nézve mert én is azt tettem amit mondtam. A látomásomban láttam valamit az ablakban és azután borítottak fel.