Utállak (Gojo x Oc) {Befejezett}

Ronda csoki cicák

- HOL VAGY TE PERVEZ MACSAK! - ordítottam le a tetőről. Félórája kergettem szerte a suliban. Hiába dobtam egy kettest kicselezett. Legutoljára azt láttam, hogy felugrott a tetőre, de onnantól elvesztettem.

- Aoki sempai! Miért áll ott a tetőn? - hallottam meg Yu hangját lentről.

- Nem láttad a lézerszemet? - néztem le rá mire egy kicsit elfehéredett az arca.

- Sempai. Vörös a szeme. És jól látom, hogy a karo-

- Gondolom az arcom is, de nem válaszoltál a kérdésre! - mordultam rá mire még halványabb lett a feje.

- Az erdő felé láttam futni - mutatott az irányába.

- Köszönöm! - biccentettem aztán el is indultam.

Hevesen ugráltam az egyik épületről a másikra aztán a falon kezdtem el futni ami az erdőbe vezető útszélén volt. A fák között megpillantottam egy elég magason lévő fehér pontot. A futás közbeni lendületemet felhasználva elrugaszkodtam és mellé ugrottam.

Mikor leérkeztem azonnal felém fordult. Arca majdnem olyan fehér volt mint a haja. Beakartam húzni neki egyet, de az erőterével megállított és megfogta a csuklómat.

- Keiko-chan! Nyugodj le! Csak vicceltem! Bocsánat! - mondta a szemembe nézve. Őszinteséget sugároztak. Engem azonban annyira fűtött a düh, hogy nem gondolkoztam. Arrébb rántottam a fogott kezemet és a lábammal egy nagyot rúgtam a vállába. Egy nagy fájdalmas kiálltás keretében elengedte a kezemet. Ezt a pillanatot kihasználva a tenyerem alsó kemény részével orron csaptam. Egy halk roppanást hallatott az érzékszerv.

- Ne csinálj még egy ilyet! - kifújva a bentartott levegőt ránéztem. A vér megfagyott bennem. A ball válla kiugrott a helyéről az orrából pedig fojt a vér két kis patakban. Fájdalmas és kicsit ilyet szemekkel nézett az enyéimbe. Ennyire nem akartam bántani. Csak egy kicsit megtanítani, hogy ne csináljon még egy ilyet. Lenéztem a jobb tenyeremre. A csuklómnál pár csepp vér folt volt.

- Ugye még nem ölted meg! - hallottam meg Geto hangát mögülem. Remegő lábakkal hátra fordultam. Ierivel és Yuval a háta mögött rohant felénk. Lefékeztek mikor meglátták hogy nézik a lisztes. Mind elfehéredett.

- É-én... Ne... M... Sajnálom! - dadogtam. Ieri a sérülthöz rohant. A szemem fátyolossá vált. El kellett tűnőm. Getóékat félre lökve rohantam amilyen gyorsan csak tudtam.

A szobámba mentem. Az ágyam mellé lecsúsztam a földre. A felhúztam a térdeim és magamhoz öleltem őket. A homlokomat rájuk hajtottam. Pár csepp könnyen lecseppent, de főleg a bűntudat mardosott belülről.

Egy idegbeteg őrült vagyok! Arcon puszilt egy hülye vicc miatt erre kirúgom a vállát és eltörőm az orrát! Ki csinál ilyet! Mindig ez történik! Egy rossz pillanatomban bántok valakit aki közel áll hozzám! Mint ahogy papánál is történt!

A barátom akar lenni erre én mindig ilyeneket csinálok! Nem is értem most mi járt a fejemben. Csak arra emlékszem, hogy dühös vagyok aztán arra eszméltem fel, hogy ez történt! Egy szörnyeteg vagyok! Senkinek sem kéne a barátomnak lennie. Hogy nézzek ezek után a szemébe?

Ahogy a combomat néztem észrevettem valamit. Kék repedések voltak rajta. Eszembe jutott amit Yu mondott. Felpattantam és fürdőbe rohantam. Az íriszem halványan piros volt. A két szemfogam is egy kicsit hegyesebb volt a szokottnál.

Megint elkezdtem átokká változni? Akkor ezért estem ennyire túlzásba! Ha mérges leszek átok formát veszek fel? Ez finoman fogalmazva a legrosszabb emberrel történik! Ha így fojttatom Getot meg Ireit is ennyire bánthatom! Lehet vissza kéne mennem a másik iskolába?