Amikor Megláttam(T.Danny)|✓|ÁTÍRVA

8

Reggel amikor felkeltem Dani karjai közt voltam és mivel pisilnem kellett óvatosan kiakartam mászni kezei közül de ő nem engedett.

- Hova mész?- Dünnyögte.

- Csak mosdóba szeretnék menni.- Közöltem vele mire elengedett. Gyorsan elintéztem a dolgomat és mentem vissza hozzá. Mivel még csak 6 óra volt vissza feküdtem aludni és ő újból átkarolt.

Valahogy 9 óra körül keltünk fel és ki cammogtunk a konyhába ahol már ettek a többiek.

- Jó reggelt.- Mondtuk egyszerre.

- Nektek is.- Mondták és le ültünk mi is.

Meg ettünk és elmentem öltözni ahogyan Dani is.
Egy fekete szaggatott bő farmer és egy világos zöld haspóló.
Készen lettem és megcsörrent a telefonom. Gréti volt az.

-Szio.
-Szia Bells, nem találkozunk? Olyan rég láttalak.
-Miért ne, egy óra múlva?
-Rendben nekem jó. El megyünk a Mekibe?
-Persze, na de akkor leteszem.
-Rendben, szia Bell.
-Szioo.

Ahogy letettem 2 kezet éreztem a derekamon. Elmosolyodtam.

- Szeretlek.- Mondta miközben a nyakamat csókolgatta.

- Én is szeretlek.- Fordultam meg, hogy szembe legyek vele. Hozzá bújtam a mellkasához ő pedig a hátamat simogatta. Így voltunk egy ideig majd mivel rossz idő volt nem mentünk sehova hanem filmeztünk. Nem esett sokáig de nem tudtunk találkozni Grétával a megbeszélt időpontban. Így 2 óra múlva találkozunk.

Úgy gondoltam, hogy azért pofátlanság lenne szó nélkül elmenni úgyhogy közöltem Danival majd mivel elment az idő 20 perc múlva indultam is.

*Tájmszkíp*

- És tényleg együtt vagytok?- Csodálkozott Gréta.

- Nem hazudok.- Tettem fel védekezően a kezem és elmosolyodtam.

- Na és, hogy történt? Melyikőtök mondta el előbb? Mikor?- Bombázott a kérdéseivel.

- Lassíts. Ez hosszú történet.- Dörzsöltem meg a homlokom.

- Van időnk, hallgatlak.- Dőlt hátra a székben.

- Oké de sétáljunk egyet.- Mondtam és elindultunk.

- Na mesélj már.

- Ott kezdődött minden amikor kibékültünk...- Kezdtem el mesélni.-...Aztán amikor felébredtem a kórházban megcsókolt és haza vitt a szüleihez, azóta is ott lakunk.- Tértem a kis történetünk végére.

- Azt a mindenit. Te mázlista.- Lökött meg gyengén.- Esik az eső?- Nézett fel az égre. Éppen csak esett amikor éreztük a cseppeket majd amikor jobban esett akkor össze néztünk.

- Gyere hozzánk, közel van a ház.- Erre csak bólintott és nevetve futottunk hazáig. Szinte már szakadt az eső. Nevetve estünk be az ajtón.- Megjöttem.- Kiáltottam lihegve majd megláttam, hogy a konyhából jön ki Anikó.

- Szia..sztok.- Nézett furán rám és a barátnőmre.- Hát veletek mi történt.- Kuncogott.

- Jó napot.- Köszönt mosolyogva Gréti.- Német Gréta vagyok.

- Szia, hívj csak Anikónak.- Mondták miközben le vettük a cipőt.

- Dani merre van?- Néztem körbe mert nem hallottam a hangját.

- Alszik, szegény nagyon kivan az utóbbi időben. Amikor kómában voltál egész nap melletted volt és ha hazajött akkor meg nem beszélt és alig evett valamit. Kijött az asztalhoz de csak nézte az ételt, megszakadt a szívem abban az 1 hónapban.- Hadarta el nekem meg könnyes lett a szemem, nem tudtam mit mondani erre.