10

802 30 0
                                    

2 hét telt el amióta Kevinnel kibékültem és erről még mindig nem beszéltem Daninak. Nem is szeretnék. Amikor ebédeltünk  kérdezett valamit.

- Drágám, van valami ami már napok óta nem hagy nyugodni.

- Micsoda?- Fogtam meg a kezét az asztalon.

- Hol voltál?

- Mikor?- Nyeltem félre a vizet amit éppen ittam.

- Amikor összevesztünk.- Mondta komolyan bennem pedig a vér megfagyott.

- Én se tudom hol voltál.

- Tudni akarom, hogy hol voltál Bella!- Csapott az asztalra és mondta idegesebben, hangosabban.

- Kevinnél.- Mondtam könnyes szemmel, félve és halkan.

- Mit kerestél ott? Nem felvilágosítsalak, hogy miatta voltál kórházban?!- Már tudhatjátok, hogy ez egy újabb veszekedés lesz.

- Ezt te nem érted.

- Már, hogyne érteném. Megmondtam, hogy ne beszélj vele többet mert bármikor megint neked eshet.- Állt fel az asztaltól én meg már remegtem a félelemtől. Ennyire még sose kelt ki így magából. Most először féltem tőle igazán. Én is felálltam és hátrálni kezdtem, biztos ami biztos.

- Ez nem igaz. Ő nem olyan.- Mondtam már az első könnycsepp kíséretében.

- És még te sírsz? Nem hiszlek el Bella.- Mondta szemrebbenés nélkül.

- Menj el.- Súgtam.

- Micsoda?

- Menj el, félek tőled.- Csuktam be a szemem.

- Ha én innen elmegyek...

- Mi lesz? Mi lesz ha elmész?

- Nem jövök vissza.- Jelentette ki ridegen.

- Menj! Inkább ne gyere vissza ha csak veszekednénk!- Felvette a cipőjét és el is ment. Nagyon szarul esett de inkább vissza se jöjjön minthogy megütne.

5 órával később

végig hívtam mindenkit akihez mehetett de senki nem tudott róla semmit. Nem kellett volna engednem, hogy elmenjen. Igaz, féltem Danit de ez csak azért van mert szeretem és fontos nekem.

2 nappal később

Amikor már sötét volt az égbolt gondoltam le fürdök gyorsan majd mivel már fáradt voltam a szobában vártam tovább. Ha kell egész éjszaka fent leszek mert ismerem és egyszer haza fog jönni. Már 2 napja nem alszok.

Később még mindig ideges voltam és már majdnem elaludtam amikor zajokat hallottam a konyhából. Gyorsan kimentem a helyiségbe  és szembe találtam magam Danival, részeg volt. Alig állt a lábán.

- Dani...- Szólítottam meg mire felém fordult. Lecsapta a whiskey üvegét az asztalra majd felém jött.

- Nem akarlak látni soha többé.-  Nem haragudtam rá a szavai miatt mert tudtam, hogy csak az alkohol beszél belőle.

- Sshh...- És ezzel magamhoz húztam és a nyakát átkarolva szorosan megöleltem.- Szeretlek.- Adtam egy puszit a hajába. Átölelt a derekamnál Kb 2 percig álltunk így majd elszaladt a mosdóba én pedig utána mentem mert öklendezett majd hányt.

Másnap
Dani szemszöge

Amikor felkeltem Bella még édesen aludt.. hozzám bújva.
Óvatosan kimásztam az ágyból és a fürdőszobából vettem elő gyógyszert. Mire vissza mentem a szobába már ébren volt. Gyönyörű szemeiből potyogtak a könnyek.

- Kicsim mi a baj?- Töröltem le a könnyeit. Kis idő elteltével válaszolt.

- Azt hittem, hogy itt hagytál.

- Jajj te kis butus, sose hagynálak itt. Csak vettem be gyógyszert.- Mosolyogtam rá majd úgy láttam, hogy megnyugodott. Olyan édes...nagyon szeretem őt.

Kicsit rövid rész lett de ígérem, hogy a kövi rész hosszabb és vidámabb lesz.
Ettől függetlenül remélem ez is tetszik.😘
Köszönöm azoknak akik olvassák a könyveim és Tetszik nekik.
Nem gondoltam, hogy ennyien olvansi fogjátok.❤️

Amikor Megláttam(T.Danny)|✓|ÁTÍRVAWhere stories live. Discover now