A Főnök - Lángoktól felejtve (18+)

1.ÉVAD - 1.Fejezet : Kávéfolt

- Ohh basszus, el fogok késni! Haladjunk már!! - dudálok az előttem lévő kocsira, pontosabban a sofőrjére, aki épp az út kellős közepére tolatott ki a parkolóból, mire én hatalmasat tapostam a fékre, hogy ne gázoljak bele. Mint látszik, nagyon nem zavartatta magát, mert még most is itt áll előttem, keresztben az úton.

- Maga teljesen megbolondult? Nem veszi észre, hogy épp keresztben áll az úton? - üvöltöttem neki a kocsi ablakából kihajolva, mire az illető nagy puffogások közepette megmozdította a vén csotrogányt és elfurikázott az utamból.

Nem hiszem el, hogy ma kell ennek is megtörténnie. Már így is csak 2 percem maradt beérni az interjúra, amire jelentkeztem. Hogy hova jelentkeztem? Én magam sem értem, hogy képzeltem, de Boston egyik legnagyobb cége irodai munkát hirdetett, és hát minden lehetőséget meg kell ragadnom ahhoz, hogy munkát találjak. Még ha nincs is esélyem, hiszem még csak az egyetemet sem fejeztem be.
Nehéz az élet azóta, hogy apa elkezdett inni...nem dolgozik már évek óta, teljesen elvitte az eszét az alkohol, és anya a fizetéséből megéri fedezni apa kiadásait... így kénytelen voltam otthagyni az egyetemet, és minnél hamarabb munkába állni és pénzt keresni, hogy segítsek anyának.

Először csak pincérnek és egyéb kisebb munkákra vettek fel, de ebből lássuk be, nem telt arra, hogy egyszerre segítsek otthon, és önálló életet kezdhessek. Szóval mikor az álláshirdetések között megláttam ezt az irodai munkát, egy kis szikrája a reménynek meggyúlt bennem. Talán végre van lehetőségem egy rendes munkára, amivel lábra állhatunk újra, és telik majd apa elvonójára is.

-Mit adhatok hölgyem?- kérdezte tőlem a pult mögül a barista, kizökkentve ezzel gondolataimból.

-Egy Latte Macchiatot szeretnék, kis adagot.

-Itt is van. -nyújtja át nekem a hölgy, mire én kifizettem, és már suhantam is az emeletre az interjúra.
Pontosabban suhantam volna. Mikor megfordultam a nagy siettségben, nekiütköztem valaminek.

- Basszus az ingem!

Helyesbítek: valakinek.

- Még is mi a francot csinálsz, hol az eszed? Nem mondták neked, hogy nézz az orrod elé? - üvöltözött velem az idegtől enyhén szétrobbanva egy max 5 évvel idősebb pasas.
Na erre nekem is felment a pumpa, és visszaszóltam neki.

- Neked meg minek kell a seggembe jönni? Nem mondták neked, hogy tiszteletlenség ilyen közel jönni a másikhoz a sorban?

Na erre nézett akkorát, hogy hirtelen válaszolni se tudott, csak azt láttam, hogy próbálja tűrtőztetni magát és nem beverni valakinek. Ugye próbálja tűrtőztetni magát?

- Mondd csak, hogy hívnak téged? -kérdezte egy cinikus kacaj kíséretében.

- Még is mi közöd van hozzá? Amúgy is mindjárt kezdődik az interjúm amiről miattad fogok elkésni, ha itt tovább hőbörögsz nekem. Esetleg kimossam az ingjét Felség? - kérdeztem meg tőle, utánozva a gúnyos mosolyát.

- Uram nem kéne hogy...
- Fogd be Jack! - szólt oda a mellette álló férfinak, miközben közelebb lépett hozzám, amivel kiemelte magasságbeli különbségét, és erősen megszorította az államat, felemelve a tekintetemet szemeire.

- Most az egyszer ezt elengedem, de csak mert sokan néznek minket. De ne felejtsd el...velem így senki sem beszélhet! - és ezzel elindult a lift irányába Jack és egy másik férfi társaságában.

Hogy oda ne rohanjak, nagyon remélem, hogy ő nem azon a részlegen dolgozik, ahova szól az állásinterjú... ÚRISTEN AZ INTERJÚ!
Ránézek a karórámra... BASSZUS 1 perce már elkezdődött! Rohanok fel a lépcsőn, miközbe megiszom a megmaradt fél korty kávémat ami még a pohár alján megmenekült...köszi akárkiisvoltál uraság.
Mihelyt felértem, megigazítottam a szoknyámat és az ingemet, az ujjaimmal gyorsan "megfésültem" a hajamat, és bekopogtattam az ajtón.

- Gyere! - szólt egy hang belülről.

- Jó napot kívánok, elnézést kérek a késésért, én...

- Mi a kifogása, öhm, hogy is hívják? Ms.Nelson, ugye?

Erre a hangra felkaptam a fejemet, amit épp az imént hajtottam le kínomban. Mikor felnéztem, a felismerés villámként csapott belém. Ez nem lehet igaz.... Ugye csak álmodom?