A Főnök - Lángoktól felejtve (18+)

10.Fejezet - Hogy felejthettelek el?

Riley szemszöge:

- Köszönjük az együttműködését Ms.Nelson! – kezdi meg a kihallgatást az egyik rendőr, aki előző alkalommal is vezette a kikérdezést. – Tudom, hogy mostanában sok minden történt, de Ms.Nelson is bizonyára tudja, hogy ez egy nagyon súlyos vád. Alaposabban utánanéztünk az említett balesetnek, viszont furcsa módon semmit sem találtunk ezt illetően, ezért is hívtuk be magát. Akik ebben az ügyben illetékesek voltak, mindannyian felmondtak, és nem tudjuk velük felvenni a kapcsolatot. Nem gondolja, hogy ez egy kicsit furcsa Ms.Nelson?

A pánik egyre jobban szétáramlik a testemben minden egyes elhangzott mondat után.

-A kórházi lapok szerint 3 éve fejsérülést szenvedett, ezért részleges amnesiát kapott. Ez az egyetlen nyomunk az ügyet illetően. Azóta sem tértek vissza az emlékei?

Megrázom a fejemet, miután konstatálom, hogy a hangszálaim az idegességtől felmondták a szolgálatot. Nagyszerű, ez nagyon meggyőző, biztosan hihető, hogy nem én öltem meg a... nos bárkit is.

-Akkor ez az ügy nehezebb lesz, mint gondoltuk...maga volt az egyetlen esélyünk, hogy közelebb jussunk... várjon egy kicsit! – mondja nekem a rendőr, miközben felveszi a telefonját. – Egy 5 percre fel kell függesztenünk a kihallgatást sürgős ügy miatt... szeretné meglátogatni az apját?

Először majdnem rávágtam, hogy biztos Isten, hogy nem, de meg kell tudnom tőle, ki volt az az ember, akiről beszélt, és hogy egyáltalán mi történt. Így hát azt mondom, hogy:

-Igen, szeretném meglátogatni!

Így történt, hogy jelenleg apám cellája előtt állok.

-Szervusz! Hogy vagy? – üdvözlöm kicsit unottabban, mint terveztem, leplezve ezzel az idegességemet.

-Hogy mersz még ezek után meglátogatni? – förmed rám az apám.

-Nos én is jól vagyok, köszönöm kérdésedet...

-Azért jöttél, hogy engem is megölj?

-Nem ezért jöttem, de ha már itt tartunk, igazán elárulhatnád, még is miről beszéltél a kórházban.

-Ne játszd az ostoba lányt Riley, pontosan tudod miről beszélek! Neked kellett volna Lily helyett meghalnod!

Egy percre lefagyok. Szóval igaz, Lilynek tényleg köze van a balesetemhez.

-De még is ki volt Lily? – teszem fel remegve a kérdést.

-Hogy lehetsz ennyire gonosz és megátalkodott, hogy még a saját testvéredre sem emlékszel, aki már halott, miközben te teljesen jól vagy, és élsz! Nem szégyelled magad?!!

Apám beszédéből több mindent már nem hallok. Minden elhomályosult körülöttem, és a fülemet megsüketíti ez a sípoló hang. Ez teljességgel lehetetlen, Lily nem lehet a testvérem, hiszen emlékeznék rá...

„-VALAKI SEGÍTSEN NEKÜNK!
-Lily, tarts ki, mindjárt kimentenek minket!
-Meg fogok fulladni Riley!
-Nem fogunk nyugodj meg, mindjárt jönnek értünk, csak még egy picit bírd ki Lily!
-Senki nem fog erre jönni Riley.
-Ne mondd ezt, biztos már értesítették a tűzoltókat a tűz miatt. Lehetetlen nem észrevenni ezt a tüzet!
-Nem tudom, hogy ki fogunk-e élve jutni.
-Ki fogunk, megígérem!"

A padlóra esek, és sikítani kezdek, ahogy megrohamoznak a balesetről az emlékfoszlányok. Nem, nem, nem, ez nem lehet!

„-Szeretlek Riley!

-Ne, Lily, ne búcsúzkodj, túl fogjuk élni! És amikor kijutunk innen, megveszem neked esküszöm annak a kedvenc bandádnak a lemezét, megígérem! Szóval maradj mellettem!

-Megígéred?

-Megígérem Lily!"

A könnyeim megállás nélkül végig folynak az arcomon...

Lily, hogy felejthettelek el?