Éreztem, ahogy két kar bezár engem, és magához húz, éreztem az ismerős parfümöt, és azt hiszem, még mindig sikítottam. Az a meleg, mélyen rezgő hang a nevemet szólongatta, de olyan távolinak tűnt. A sípoló hang a fülemben mindent eltompított, az összes érzékemet, és a mindig forrónak érződő könnyeimből már nem éreztem semmit. De tudtam, hogy még folynak a könnyeim, ahogy egy kéz folyton simogatta és letörölte a nedves arcomat.
- Riley, kérlek nézz rám! Nézz a szemembe!
Nem fogtam fel a kérdést, de az agyam valahogy még is engedelmeskedett a kérésnek, és a férfihang tulajdonosához fordultam.
- Mi történt Riley?
Ekkor már felismertem azt a csillogó zöld szempárt, ami valahogy mindig csak értem csillogott ilyen eszeveszettül. Viszont most valami egészen más miatt csillogtak, de nem voltam magamnál annyira, hogy le tudjam olvasni a szeméből azt a sok érzelmet, amit a zöld íriszei visszatükröztek.
- Lily...a testvérem volt.
Vittorio szemszöge:
Ahogy kimondta Riley ezeket a szavakat, összeesett a karjaimban.
- Riley, térj magadhoz kérlek! – szólongattam Rileyt, miközben megráztam, hogy magához térjen.
- Nem halt meg nyugodjon meg, bár jobban tette volna! – szólalt meg a hátam mögül egy férfihang.
- Hogy mit mondott? – szorítottam magamhoz Rileyt továbbra is hátat fordítva a hangnak, miközben a dühöm épp kirobbanni készült.
- Jól hallotta. A lány, akit szorongat, egy gyilkos. Őt is meg kellett volna ölnöm, ahogy az anyját, amikor még tehettem. Mindketten szajhák voltak, főleg Riley...
A következő pillanatban már a rácson keresztül szorítottam Mr.Riley nyakát, remegve a dühtől.
- Ne merészelje a szájára venni még egyszer Riley nevét! Eddig se szántam magának kellemes halált, de amit az előbb művelt azzal a hihetetlenül undorítóan fröcsögő szájával, az csak megerősített abban, hogy örökre megkeserítsem az élete hátralévő részét. És higgye el, azt kívánja majd, bárcsak itt és most megfojtottam volna. De maga nem érdemel gyors halált. Hosszú éveken át fog haldokolni, amíg teljesen beleőrül. Maga nem érdemelte meg sohasem Rileyt. Egy percig sem. Ahogy a feleségét sem.
Ezzel eleresztettem a nyakát, amit fuldokló köhögések kísértek és a rendőrök bakancsának trappoló hangjai, ahogy megérkeztek hozzánk.
- Riley eszméletét vesztette, el kell vinnem a kórházba, hogy kivizsgálhassák. Az apja vallomását Mrs.Nelson meggyilkolásáról pedig megtalálhatják a biztonsági kamera felvételein, ahogy azt is, hogy mi történt itt. Szóval most menjenek az utamból, vagy kezeskedem róla, hogy búcsút inthetnek a munkájuknak az inkompetenciájuknak köszönhetően.
Riley szemszöge:
- Riley, még is hova megyünk? – kérdezte nyafogva Lily, miközben épp az utcán sétáltunk kézen fogva.
- Majd meglátod, ne nyafogj már ennyit! Inkább szedd a lábad, hogy minél hamarabb odaérjünk! Már így is késésben vagyunk!
Hamarosan meg is érkeztünk a megadott címre.
- Ide hoztál minket? Egy leomlás szélén álló régi épülethez? Hát ezért tényleg megérte ennyit sétálni...
- Jajj fogd már be Lily, nem az épületért jöttünk, hanem ami majd vár minket benn! Komolyan mondom, ha így folytatod, visszafordulunk, és nem kapod meg a meglepetést, amit ígértem!
- Szóval itt kell bemenni ugye? – terelte a szót rögtön Lily, mintha nem épp az imént szólta volna le az épületet.
Tipikus, mihelyt meglepetésről van szó, semmi sem állhatja az útját. Ahogy beléptünk az épületbe, megcsapott a tömény dohos, állott szag. Nos, lehet igaza volt Lilynek, ami a régiséget illeti, ugyanis ez az épület nagyon úgy fest, mint ahova már minimum 50 éve nem tette be a lábát egy lélek sem. Nem éppen lettem izgatott a gondolattól, hogy mi vagyunk az elsők ennyi év után, akik beléptek ide.
- Nem értem, a lány, akivel beszéltem azt írta, ide jöjjek. De miért akart volna egy ilyen helyen találkozni?
- Mit akarsz venni tőle, drogot? Ugyanis ez lenne az egyetlen értelmes magyarázat erre a helyszínre.
- Persze nyilván Lily, és ehhez még téged is elhoztalak magammal, hogy biztos, ami biztos, szemtanúja legyél ennek és elmondhasd anyáéknak!
- Ki tudja?
- Jajj már Lily, ne hülyéskedj, tudod, hogy nem tennék ilyet! Amúgy is... várj egy kicsit, szerintem üzenetet kaptam. Áhh igen, azt írja, hogy menjek fel az emeletre, ott vár engem. Gyere menjünk!
- Biztos nem egy dealerrel találkozol? – kérdezte Lily az egyik szemöldökét felhúzva gyanúsan.
- Elhiheted nekem Lily, hogy ennél egy sokkal jobb dologért jöttünk, és hidd el, meg fogod bánni, hogy ilyeneket mondtál nekem!
- Jól van, jól van, csak meg ne sértődj itt nekem! Na menjünk a nem dealeredhez!
Ahogy felsétáltunk az emeletre, mindenhol körbenéztünk, de nem találtunk senkit.
- Nézd, ott egy szoba Riley! Biztosan ott lesz! – húzott a kezemnél fogva Lily a szoba felé. – Vagy talán még sem. – szontyolodott el Lily, amikor beléptünk a teljesen kihalt és üres szobába.
Egyszer csak egy hangos csapódásra lettünk figyelmesek, amitől mindketten összerezzenve fordultunk meg. Az ajtó olyan hirtelen csapódott be, hogy egy pillanatra a szívem is megállt.
- Biztos a huzat csapta be, gyere Lily, menjünk, keressük máshol a lányt!
Ahogy az ajtóhoz értem, láttam, hogy nincs kilincs. Na ez baj! Próbáltam az ajtó szélét fogva kinyitni az ajtót, de esélytelen volt. Az ajtó bezárult, mi pedig itt ragadtunk a húgommal.
- Most jön az a rész, amikor felhívjuk a tűzoltókat, hogy beragadtunk, és mentsenek meg minket? – kérdezte Lily úgy, mintha nem is izgulna kicsit se a tény miatt, hogy valóban benn ragadtunk egy szobában.
- Nos, ige, ez pontosan az a rész azt hiszem. – nevettem el magamat kicsit erőltetetten, és elő is vettem a telefonomat. – Nem, ezt nem hiszem el!
- Azt ne mondd, hogy nincs térerő. – mondta Lily teljesen unottan.
- Ha nem lennél a húgom, akkor tényleg elhinném, hogy kicsit sem hat meg a jelenlegi helyzetünk.
- Pedig tényleg így van! Na jó, lehet egy kicsit ijesztő tényleg a helyzet, de mi a legrosszabb, ami történhet velünk? Előbb utóbb csak észreveszik, hogy eltűntünk, aztán majd megtalálnak minket. A kérdés csak az, hogy mennyi idő múlva.
- Talán igazad van. – törődtem bele Lily szavaiba. Semmi ok a pánikra tényleg, úgy is megtalálnak majd minket.
- De amúgy mit akartál ettől a lánytól venni? Szerintem igazán elárulhatod most már, tekintve, hogy valószínűleg ez csak egy nagy kamu volt.
- Igazából a kedvenc bandád legújabb lemezét akartam megvenni neked...
- Ez. Most. Komoly??? – kérdezte Lily a meglepetéstől kitágult szemekkel.
- Igen, de úgy látszik, a tervem csődbe ment...
- Te vagy a legjobb nővér Riley!!!! – borult a nyakamba Lily. – Viszont te is érzed ezt?
Micsodát? – kérdeztem vissza Lilytől, de nemkellett megvárnom a választ, ugyanis én is megéreztem abban a pillanatban,amire célzott. – Ez füst
YOU ARE READING
A Főnök - Lángoktól felejtve (18+)
Romance"- Mondja csak Ms.Nelson, nincs más dolga azon kívül, hogy levetkőztet a szemeivel? Ez teljesen megőrült, még is mit képzel magáról, kicsoda? Ja, ő a kőgazdag, kontrollmániás, hihetetlenül idegőrlő főnököm, akinek az olasz akcentusa nem mellesleg ro...
