A Főnök - Lángoktól felejtve (18+)

23.fejezet: Kórházi látogatás

Miután vége lett a kihallgatásnak, felhívtam Vittot, hogy bemegyek a kórházba anyuhoz, mire ő tudtomra adta, hogy amint végez, jön értem és itt fog várni a kórháznál.
A legelső buszra fel is szálltam, ami a kórházba vitt, és a szívem megállás nélkül zakatolt, csak anyára tudtam gondolni, hogy él-e még, milyen állapotban lehet, és egyáltalán beengednek- e hozzá.
Mikor a kórházhoz érkeztem, azonnal a recepciós pulthoz siettem, még kissé sokkos állapotban igyekeztem megformálni a szavakat, hogy értelmes mondatot bírjak kifacsarni magamból.
A hölgy elmagyarázta melyik emelet és hanyas számú szoba az övé, és meg is célozva a lépcsősort, azonnal hozzá siettem.

Mihelyt felértem az intenzív osztályra, elkezdtem keresni a szobáját, amire az 5-ös szám van írva. Nem kellett sok idő, fél percen belül már meg is találtam, de a mosoly ami az apró sikerem következtében rajzolódott az arcomra, hamar jéggé fagyott a látványra, ami az ajtó üvegablakán túl fogadott.
Anya gépekre kötve fekszik a kórházi ágyban... eszméletlenül. A szemeim azonnal megteltek könnyel, és nem tudtam mozdulni egy tapottat sem.
Visszaemlékeztem arra, ahogyan beragyogta anya jelenléte a napjaimat kiskoromtól fogva.
Az a pozitivitás, amit árasztott a jelenléte, mindig megnyugtatott és biztonságot nyújtott számomra. Bármilyen csintalanságot csináltam kicsiként, sosem szidott le csúnyán, mindig rávezetett arra, mi volt a rossz abban, amit tettem, és mi lett volna a helyes döntés. A világ legfantasztikusabb anyukája volt mindig is és a legnagyobb támasz az életemben.... nem veszíthetem el, még nem.
És az, hogy most itt látom a kórházban, az életéért küzdve... kettős érzelmek kerítettek a hatalmukba.
Egyfajta öröm futott át rajtam, hogy túlélte apa támadását, és még életben van, de másrészről a könnyeimet fojtom magamban vissza, annyira fáj őt így látnom. Mindig az a lehervadhatatlan mosoly ült az arcán, még akkor is, amikor apával veszekedett éppen, bármikor amikor én hazajöttem, mindig tárt karokkal és széles mosollyal várt engem otthon.
És a sok nehézség ellenére sem hagyta még ott apámat...de most azt kívánom, hogy bár csak ezt tette volna. Akkor nem feküdne most itt, a halál és élet között feszülő kötélen táncolva, ami bármikor meginoghat, és ki tudja melyik irányba fog zuhanni.
Erre a gondolatra már mardosták a patakokban lecsorduló sós könnyeim az arcomat. A zsebembe nyúltam egy zsebkendőért, de ahelyett az aranymedál akadt a kezembe, amit ezzel a lendülettel ki is vettem a zsebemből, és kinyitottam, amiben az én képem és egy másik lány képe díszelgett valószínűleg, melynek hátulján a Lily név szerepelt.

- Anya, mi történt? Fel kell kelned, hogy elmeséld nekem, és apát felelősségre kell vonnunk, nem hagyhatjuk ezek után, hogy csak úgy meglógjon. És el kell mondanod, hogy ki ez a Lily a medállban az én képem mellett. El kell mondanod, mi történt velem lassan 3 éve. Meg kell gyógyulnod anya. - az utolsó mondatot már suttogva mondtam, mert a hangom elcsuklott a sírás miatt, és leguggoltam az ajtaja előtt.
Potyogtak a könnyeim, teljesen összedőlt már körülöttem minden, úgy éreztem.
Anya az egyik legfontosabb és legbiztonságosabb támaszom az életemben. Sosem került kórházba, amióta élek, és remegek a ténytől, hogy most pedig itt van, instabil állapotban, eszméletlenül.

A telefonom rezgése zökkentett ki a gondolataimból, gondolván, hogy Vitto üzent nekem, de mikor megláttam egy képet egy ismeretlen számtól sms-ben, amin épp állok a kórházban, teljesen ledermedtem.

- Ez most készült.

__________________________

Sziasztok!
Ezer bocsi, hogy ilyen későn hoztam az új részt, de borzasztóan sok minden törtènt, és kicsit szétcsúsztam az időm beosztásával. Igyekeztem ezért ma már hozni ezt a részt, és remélem a napokban tudok hozni még nektek részt kárpótlásul a sok várakozásért.

De emellett ki kell emelnem, hogy ma már átlépte a sztori a 10K megtekintést, ami egy újabb mérföldkő, és csak tátom a számat, a rengeteg csillagozás és kommentek miatt. Iszonyúan hálás vagyok nektek srácok, hogy így támogattok és ennyire tetszik a történet!❤❤❤