A Főnök - Lángoktól felejtve (18+)

16.fejezet: Karjaimba zárva

Vitto szemszöge:

- Gyere ide piccola guerriera. (kis harcos)

Ahogy a karjaimba zártam, remegett az egész teste. Oh mio Dio! (Oh Istenem)
El sem bírom képzelni, mi mindenről nem tudok még. Mindvégig egyedül ment ezeken végig. A saját apja bántotta, akitől a legnagyobb védelmet kéne kapnia.
Egész végig azt hittem, az utcán bántják, vagy talán kapcsolatban van, és a párja bántja őt. Amikor megláttam a nyakán a kéznyomot, azt hittem miután hazavittem, másik pasival találkozott, és csak kamu volt, hogy Lisánál töltötte az estét.
Ezért akadtam ki ennyire. Bárcsak előbb tudtam volna ezt meg, akkor megvédhettem volna... haza se küldtem volna. Ehelyett pontosan a veszélybe küldtem őt.

- Apa pár éve kezdett el inni, de csak az utóbbi hónapokban vitte el teljesen az eszét az alkohol. Azóta vált ilyen... agresszív természetűvé. De józanul sosem tenne ilyet. Csak ilyenkor, tudod... nem önmaga...

Hihetetlen, hogy még ennek ellenére is védi az apját. A menő, lázadó és vakmerő külső ellenére, ha a szeretteiről volt szó, már gimiben is rendkívül védelmező volt, és mindenben kereste a pozitív dolgot. Ahogy most is.
Csak megértően bólogattam egyet, miközben simogattam a haját, hogy megnyugodjon. Hatásos volt, mert egyre lassult a szuszogása, és ismét normális ütemben vette a levegőt.
Mi minden történhetett vele, amíg nem találkoztunk újra?

- Köszönöm, hogy elmondtad nekem Riley. Együtt kitalálunk valami megoldást. Ígérem.

- Köszönöm.

Még egy kicsit a karjaim között tartottam Rileyt, amíg megbizonyosodtam arról, hogy teljesen megnyugodott.

- Most nézd meg, fogadjunk, hogy teljesen elmosódott ez a minimális szempillaspirál is, amit felraktam indulás előtt.

Imádom, amikor véletlenül letegez, és még csak észre sem veszi. Mondjuk azért most már igazán átléphetnénk ezt a magázódási szintet... főleg a tegnapiak után...

- Mutasd magad.

Megtöröltem a szeme alját, ahova valóban kicsit lefolyt a szempillaspirál, de még így is gyönyörű volt. Nem tudom, hogy csinálja, de így kisírt szemekkel is káprázatos.

- Így ni. Sei bellissima. (Gyönyörű vagy)

Erre szégyenlősen elmosolyodott és elpirult, mintha értette volna, amit mondtam.

- Várj, ne mondd, hogy te értessz olaszul?

- Ami azt illeti, gimiben tanultam olaszt, szóval az alapokat már tudom.

- És te nem szóltál egészen eddig semmit? Te kis gonosz!

- Jó érzés volt hallgatni ahogy olaszul becézgetsz. Nem mindenki hall a főnökétől olyat, hogy "sei bellissima".

- Nem vagyok én abban olyan biztos, hogy csak az alapokat tudod. A kiejtésed nem épp egy kezdőéhez hasonlít.

- Kinek mi számít kezdőnek? 4 évig tanultam az olaszt, hozzád képest kezdő vagyok...upsz, akarom mondani magához képest.

Hihetetlen ez a csaj, egyre több mindennel vesz le a lábamról.