29.fejezet: Buongiorno!

2.3K 76 4
                                    

Hogy mi is történt ezután?
Hát lehet bőven tudnának erről még a szomszédok is beszélni. Őszintén sajnálom őket, mert biztos nem aludtak az éjszaka sokat...ahogy mi sem.

Pár órával ezelőtt:

- Halkabban Riley, az egész háztömb tőled zeng!

- Jól van na, de fáj!

- Annyira nem is volt durva...

- Nem volt durva? AZ ÉJJELI SZEKRÉNY SARKÁBA VERTEM BE ÉPP A FEJEMET!! KONKRÉTAN FELDAGADT MÁR MOST A HOMLOKOM!

- Ki mondta neked, hogy tekeregj itt az ágyon, mint valami sikló?

- Ha nem csikiztél volna engem, mint valami 8 éves, akkor nem tekeregtem volna!

- De attól függetlenül tetszett neked, ezt nem tagadhatod!

- Ahogy az éjjeli szekrénynek is biztos tetszett, amilyen közeli fizikai kapcsolatot ápoltam vele az imént.

- Közelibb kapcsolatot, mint velem?

- Ha továbbra is beszólogatsz, ahelyett, hogy folytatnánk, amit elkezdtünk, akkor igen.

- Mindjárt féltékeny leszek a szekrényemre.

- Hát jelenleg keményebb a szekrényed, mint te, szóval lehetsz is féltékeny!

- Ezen segíthetünk...

Jelen:

Nos, szerintem nem kell nagyon magyaráznom, hogy ez a probléma 1 percen belül hogyan oldódott meg, és rövidesen már nem a szekrény okozta fájdalom miatt sikítoztam.
Vitto olyan szenvedéllyel és dominanciával tett a magáévá, hogy már csillagokat láttam a végére. A kezei olyan alapks kutatómunkát vegeztek egyaránt a testemen, és azon belül is, hogy a forróságtól majd szét robbantam.
Hogy bírtam ki nélküle ennyi ideig?

Ez a pár hét, amíg távolabb kerültünk egymástól, segített, hogy kicsit mindketten tisztábban lássuk a dolgokat.
És persze segített abban is, hogy éjszaka rajtunk kìvül más se aludhasson.
De őszintén? Nem is érdekelt semmi sem kettőnkön kívül. Ahogy megérintett, minden problémám ami addig aggasztott, köddé vált. Bár ilyen gyorsan tűnne el az összes felesleges kiló is rólam.

Ahogy kinyitottam a szememet, Vitto arca volt az első, amit láttam. Pihenő pillái mozdulatlanok voltak, teste is csak a mély légzéstől emelkedett meg, majd vissza. Jó volt látni végre ilyen nyugodtnak, az utóbbi időszakban az ő feje felett is összecsaptak a villámok. De leginkább azóta látszott gondterheltnek, amióta meglátogatta az apja az irodában. Fogalmam sincs, hogy mit mondhatott neki, csak sejtem... ahogy azt is, hogy emiatt tartottuk a távolságot. Van egy sejtésem, hogy az apja nem épp azt mondta neki, hogy vegyen el feleségül...

- Buongiorno szépségem! (Jó reggelt!)

- Buongiorno!

- Hogy-hogy ilyen korán már ébren vagy?

- Csak megnéztem, Lisa látta-e az esti üzenetemet, amiben írtam, hogy nálad leszek az este, ne aggódjon.

- Na és látta?

- Ha nem látta volna, én már nem élnék, az biztos! Eredetileg úgy volt, hogy visszamegyek hozzá a beszélgetésünk után. De kicsit másba torkollott a beszélgetésünk tegnap ugyebár...

- A fejelésedre gondolsz? Még Cristiano Ronaldo is megirigyelte volna.

- Inkább menj a Marsra, és halj meg ott teljes magányban!

- Tudom, hogy úgy sem küldenél oda.

- Honnan tudod?

- Mert nem bírnád ki nélkülem!

- Ohh, dehogynem! Ha te nem leszel, ott leaz az éjjeli szekrényed nekem. Tegnap is nagyon jól kijöttünk, szerintem szuper barátok leszünk mi ketten, ha te elmész.

- És elég lesz neked a szekrény? Tegnap este nekem úgy tűnt, hogy a szekrény után másra fájt a fogad.

- Legjobb lett volna ha beleharapok a vessződbe, és akkor nem sértegetnél engem ilyen vidáman kacarászva.

- Te kezdted!

- Gyerekes vagy Vitto, de borzasztóan!

- Ahogy te is, kis durcizós. Na gyere mutasd a fejedet, hadd nézzem azt a puklit amit tegnap szereztél.

- ÁÚÚÚ! Vitto, ez fáj!

- Elég csúnyán beverted.... te kis szerencsétlen...

- Köszi, nem kell rá emlékeztetni, tudom, hogy az vagyok.

- De te vagy a legszebb szerencsétlenség ami egész életemben történhetett. Na várj, már is hozok a homlokodra jeget!

Előbb elolvadok, mint a jég a homlokomon! Kikészülök ettől a férfitől.
Ezután csak egész nap beszélgettünk, vagy TV-t néztünk, miközben én jegeltem a kétszer akkora homlokomat.
De ennek ellenére is ez volt életem egyik legjobb napja. Semmi stressz, semmi bonyodalom, csak mi ketten....
És ez így volt jó.

__________________________

Sziasztok! Remélem nem haragszotok, hogy pár nappal csúszott az új rész, de rengeteg teendőm akadt most, mivel felvettek egyetemre, és friss gólyaként elég bonyodalmassá vált az élet a mindenféle elvégzendő dolgokkal.

De igyekszem mindig időt szakítani a könyvre, hogy hetente tudjátok olvasni az új részeket.❤️❤️❤️

Köszönöm, hogy támogattok, és a 34,9K megtekintést, valamint az 1,02K csillagot és a kommenteket is.
Annyira hihetetlen, hogy ennyien kedvelitek Riley és Vitto történetét.
Remélem, hogy továbbra is tetszeni fog Nektek, én már alig várom, hogy elhozhassam az új részeket!😇

A Főnök - Lángoktól felejtve (18+)Dove le storie prendono vita. Scoprilo ora