A Főnök - Lángoktól felejtve (18+)

17.fejezet: A fagyi visszanyal (🔞)

Riley szemszöge:

Régen éreztem magamat ilyen felszabadultnak. Azután, hogy kiadhattam magamból először valakinek az apámmal kapcsolatos helyzetet, végre fellélegeztem.
Vitto egész jól tudta kezelni a helyzetet, pedig azt hittem, hogy nagy jelenetet fog rendezni.
Ehelyett próbált nyugodt maradni, ezzel pedig engem is megnyugtatott.
Amikor baj van, Vitto valahogy mindig el tudja érni, hogy teljes biztonságban érezzem magam mellette. Nem tudom, hogy éri ezt el nálam, de rendkívül hálás vagyok neki.
Most ugye nem zakkantam meg teljesen, hogy ilyet mondtam? Azért ne essünk túlzásokba Riley, ettől függetlenül továbbra is ritka idegesítő a szarkazmusa és az önteltsége. De nem tagadom, hogy szerzett pár plusz pontot a sok millió negatív mellé.
A nap további részében ment a munka, amíg ő az irodájában telefonálgatott és videókonferencián vett részt, én addig szokásosan végeztem a mai adag papírmunkát.

- Édesem, kelj fel, vége a munkaidőnek. - simogatta meg a hajamat Vitto.

Basszus elaludtam! De még is mikor?

- Mennyi az idő?
- 5 óra.
- Miiii? Az előbb még láttam, hogy a videókonferencián vagy...
- Hát az még 1 órával ezelőtt volt.
- Benn kell maradnom Főnök, nem tudtam befejezni a mai papírmunkát...
- Nem nem, tudod, hogy hogy jártál amikor benn maradtál egyedül dolgozni. Most szépen összepakolod a cuccaidat, és hazajössz velem.
- Mármint...
- Igen, a lakásomra megyünk, és te is velem jössz.

Eszembe jutott a tegnap délután... ha apa nem hív fel akkor...

- Ejnye Riley, munkahelyen ilyen dolgokról képzelődni nem szép dolog. De kíváncsi lennék, mi jutott az eszedbe, hogy így belepirultál.

- Csak nagyon meleg van a fűtés miatt, ennyi.
- Biztos vagy benne? Mert nyáron le van kapcsolva a fűtés.

Válaszként csak forgattam a szemeimet, leplezni próbálva azt, hogy írtózatos módon beégettem most magamat. Amivel nagyon is tisztában voltam.
Legalább tartaná magában Vitto ezeket a kommentjeit, miért kell hangosan kimondania? Ilyenkor csak hagyhatná simán, hogy magamban porrá égjek. Igazán nagylelkű lenne tőle...

- Mehetünk Főnök? - nyitott be az ajtón Jack.

Te vagy az én emberem Jack!

- Igen Jack, mehetünk! - válaszoltam Vitto helyett, és el is indultam, még mielőtt hasonló beszólásokkal bombázna a főnököm.
Miután megérkeztünk, és felértünk a lakásra, Vitto a hűtő felé sétált.

- Huh de meleg volt odakinn, kérsz valami hideget? Vuoi del gelato? - kérdezte tőlem olaszul Vitto, ami annyit tesz ki, hogy "kérsz fagyit?". Nagyon úgy érzem, hogy most egy olasz teszten fogja megmérni a tudásomat. Ám legyen.
Nem akartam mondani neki, hogy a nagyim pontosan Olaszországban él, így körülbelül minden nyaramat kinnt töltöttem nála gyerekkoromban. De azért flancoljunk, hogy ki tud jobban olaszul.

- Sí grazie, adoro il gelato.
(Igen köszönöm, imádom a fagyit.)- válaszoltam neki egy mosoly kíséretében, amivel némán közöltem, hogy állom a megmérettetést.

- Che gusti vuole?
(Milyen ízűt szeretnél?)

- Pistacchio!

- Jó választás, szerencséd, hogy nekem is ez a kedvencem. - nevetett fel Vitto, majd kivette a fagyasztóból a fagylaltot.

- De rég ettem pisztáciás fagyit, annyira finom! - kóstoltam meg a fagyit, aminek isteni íze volt.

- Hadd kóstoljam meg én is.

- Tessék, itt va...

Nem hagyta, hogy végigmondjam a mondatot, ő rátapasztotta az ajkait az enyémre, és a nyelvével belekóstolt a még számban lévő fagyiba.

- Valóban isteni. - szólalt meg kaján vigyorral az arcán Vitto, majd ő is vett egy kanálnyi fagyit a dobozból, és ténylegesen is megkóstolta.

- Látom Főnök, maga se tud enni szépen fagyit. Tiszta fagyis az egész szája. - nevettem el magamat. - Na várjon, mindjárt letörlöm.

Közelebb csúsztam hozzá a székemmel, hogy letörölhessem az ujjammal a fagyit a szája széléről, mire ő csak nézett a szemeimbe.

- Nem kell magáznod Riley, amikor munkán kívül vagyunk. - szólalt meg Vitto a hosszas szemezgetés után.

Fogalmam sincsen, hogy mi van köztünk, de egy valamiben biztos vagyok. Én ezt már nem bírom így tovább.
Egyáltalán lehetséges kibírni józan ésszel, amikor ilyen zöld szemekkel néz rád egy olasz pasi, és minden pillantásával azt üzeni, hogy már pedig neki te kellessz?
Az ujjammal eltűntettem a fagyit az arcáról, de maradt még egy kicsi a száján, amit nem töröltem le.
Felpattantam a székemről, a kezeimet a vállára helyeztem, megtartva ezzel egyensúlyomat, amíg az ölébe pattanva elhelyezkedtem. Lehet, hogy most óriási hibát követek el, de ha nem kockáztatok, sosem tudom meg, mi van köztünk.

Vitto meglepetten nézett rám, de nem érdekelt. Meg kellett tudnom, hogy tegnap délután miért szívta ki a nyakamat, és mi történt volna, ha nem veszem fel apa hívását.
Tudnom kellett, hogy a szemei tényleg az érzelmeit tükrözik, és mindennél jobban akar engem, vagy csak én képzelgek.
Minden habozás nélkül megcsókoltam, ezzel pedig eltűntetve a maradék fagyi nyomot is a szájáról. Nem kellett sokat várnom, Vitto azonnal átkarolta szorosan a derekamat egyik kezével, a másikkal pedig az arcomat fogta meg, viszonozva a csókomat.
A konyha fűtve volt a mi csókjainktól. Éreztem, ahogy puha ajkai egyre jobban felbátorodva, támadásba vették az én ajkaimat. Egyre jobban belefeledkeztünk a másikba, éreztük, ahogy felváltva nyílunk meg fokozatosan, miközben apró jelekkel biztosítjuk egymást arról, hogy a vonzalom, amit érzünk, kölcsönös.
Vitto a derekamnál fogva közelebb húzott az ölében, amitől akaratlanul is kicsúszott egy halk nyögés a számon, mert ezzel a mozdulattal szándékosan éreztetni akarta velem a keménységét, és ráültetett, mire én a csípőmmel löktem egy kicsit az ő csípője felé.

- Ahh, kicseszettül megnehezíted a dolgom Riley. - suttogta a fülembe Vitto, majd nyomott egy puszit a fülem mögé. - De ma még nem bántalak bella mia. (szépségem)

- Ahjj, miért? - csúszott ki a számon eléggé észrevehető csalódottsággal.

- Hidd el, rengeteg erőfeszítésembe került, hogy megálljak, de sok minden történt veled tegnap. Azt szeretném, ha ki tudnád pihenni a történteket, és hogy megnyugodjál.

- Köszönöm, hogy ennyire aggódsz értem. - mondtam neki mosolyogva, és átöleltem a nyakába borulva.