A Főnök - Lángoktól felejtve (18+)

8.Fejezet - Fél igazság

Riley szemszöge:

Vitto bejelentése után szinte minden a feje tetejére állt. Az elmúlt 3-4 napban kénytelenek voltunk itthonról dolgozni, ugyanis a szó szoros értelmében annyi újságíró és híradós vette körbe Vitto házát, hogy meg se próbáltunk kimenni az ajtón, mert esélyünk sem lett volna kijutni.

Az interneten és az összes létező közösségi médián a mi kapcsolatunkról van szó. Olyan képeket látok magamról, amikről nem is tudtam, hogy egyáltalán léteznek, vagy hogy mikor készülhettek. Miközben a telefonomat bújom, és nézem a rólunk szóló cikkeket, anya medálját szorongatom a kezemben, és lassan a gondolataim elterelődnek teljesen más irányba.

Ki lehet Lily? És kire célzott apám azzal a kórházban, hogy „megöltem őt!"? Még is kit ölhettem volna meg? Még a feltételezéstől is végigfut a hideg a hátamon. Soha nem lennék ilyenre képes, de még is valamiért egyszer csak elönt a bűntudat. Nem, nem hagyom, hogy a részeg apám szavai ekkora hatással legyenek rám! Hiszen azt se tudja mit beszél! Viszont a 3 évvel ezelőtti balesettel kapcsolatosan mondta ezt... bármennyire is bizarr, de nem vethetem el ezt az opciót sem, hogy lehet tényleg tettem valami borzalmasat.

-Riley, minden rendben? – kérdezi Vitto az ajtóban állva, miközben a tekintetéből árad az aggodalom.

Pontosan ezért nem mertem még megemlíteni neki a kórházban történt „beszélgetésemet" apámmal. Nem tudom, hogy mit reagálna. Mármint, biztosan tudom, hogy fontos vagyok neki, de azért egy gyilkossági vád sok mindent meg tud változtatni. Ez komoly dolog. Még egy kicsit szeretném élvezni a boldogságunkat. Bármennyire is önző dolog, amit most teszek, de talán soha nem volt még részem ehhez foghatóhoz egész életem során. Olyan nagy baj, hogy nem akarom, hogy vége legyen?

-Igen, csak anya medáljáról eszembe jutott Lily, és csupán csak elgondolkodtam. – mondtam félig az igazat Vittonak.

-Az embereim rajta vannak az ügyön, de eddig semmit sem találtunk sem Lilyről, sem a 3 évvel ezelőtti balesetről. Elég furcsának találom, hogy egyedül csak a kórházban volt nyoma a balesetnek, sehol máshol. Egyetlen egy cikk, vagy hír sem található róla. Semmi.

-Nem hiszem el, hogy semmi se maradt fenn róla. Ha fontos ember lennék, még azt is elhinném, hogy szándékosan tűntettek el mindent ezt illetően. De ilyen szinten egy senki vagyok. Szóval ezt is kizárhatjuk.

-Nem zárunk ki semmit Riley! Ugyanakkora az esélye ennek, mint minden másnak is...és ahogy egyre jobban belekerülünk az ügybe, egyre jobban nő ennek az esélye.

-Nem mondhatod ezt komolyan Vitto!

Keresem a tekintetében azt a humort, amibe most belekapaszkodhatnék, de nyoma sincs a viccelődésnek. Az arca olyan komoly, hogy a gyomrom rögtön lesüllyed.

-Jóságos ég, ez... de ez lehetetlen. Még is kinek állna az érdekében... és egyáltalán miért?

-Ez az én kérdésem is... csak akkor tüntetnek el így valamit, ha rossz fényben tüntetett volna fel valakit a baleset.

-Szóval valaki olyan tehette, akinek nagy a híre és nagyon ismert.

-Pontosan, és egyúttal nagy a befolyása. Egy balesetről minden nyomot eltüntetni nagyon nehéz munka Riley. Elég kevés embernek van meg a hatalma és befolyása ahhoz, hogy ilyet tegyen, és ezzel le is szűkült a lehetséges elkövetők köre.

Lehet, hogy tényleg megöltem volna valakit, és ekkora botrány kerekedett volna belőle? A gondolattól is felfordul a gyomrom.

-Riley, minden rendben? Teljesen elsápadtál!

Azonban Vittonak nincs ideje arra, hogy odaérjen hozzám, ugyanis és rögtön felpattanok a kanapéról, és a wc felé rohanok. Miközben távozik belőlem minden, amit a mai napon elfogyasztottam, meleg simogatást érzek a hátamon, és Vitto összefogja a hajamat a kezével. Ahogy végeztem, az összes energiámat arra öszpontosítottam, hogy a padló helyett Vitto karjaiba essek.

-Vitto, el kell mondanom valamit.

----------------------------------------------------------

Sziasztok! 

Tudom, rengeteg idő telt el a legutóbbi részek között, amit nagyon sajnálok. Az egyetem nagyon felborította a napjaimat, de most már igyekszem újra folyamatos jelleggel új részeket hozni!