Riley szemszöge:
Egy hét telt el anya halála óta... és ugyanennyi ideje, hogy én is csak úgy létezem. Talán ez a legpontosabb kifejezés az állapotomat illetően: csak vagyok.
Attól a naptól kezdve nem gördült le egy könnycsepp se az arcomon, pedig másra sem vártam, csak hogy kisírhassam magamból ezt a borzasztó traumát. De képtelen voltam sírni, nem bírtam.
Ez a seb olyan mélyen tátong a szívemben, és olyannyira fáj már, hogy nem is érzem.
Nem érzem, hol a vége, csak azt érzem, hogy ott van mindenhol ez a fájdalom, amit a gyász von maga után. Bárhová nézek, körülvesz mindenhol.
Az étteremben, ahol az ételeken átfut a szemem, de sehol sem látok ahhoz hasonlót ételt, mint amilyen anya főztje.
A játszótéren, ahol felülök este a hintára, de senki sincsen, aki meglökné a hátamat.
Otthon, ahol nem vár már senki tárt karokkal, csak az üresség és a magány fogad.
Az ékszerboltban, ahol nem találok anya medáljához fogható darabot.
Azóta, mintha egyaránt a lelkemet és az összes energiámat is kiszívták volna belőlem, teljesen érdeklődés mentesen élem a mindennapjaimat. Amíg eddig mindenféle kérdéssel és gondolattal volt megtömve a fejem, most ott is az üresség uralkodik. Egy nagy fekete űr.
A munkában is a célom, hogy csak túl legyek az egészen, ahogy minden egyes napon is csak túl akarok lenni.
Mondjuk elég nehéz nem tudomást venni arról, hogy ez az egész eset bekerült a hírekbe és napokig ez volt az aktuális téma mindenhol. A munkahelyen, az utcán, a boltban... mindenhol.
Kicsit megnehezítette az érzelemmentes túlélésemet, amikor az emberek annak a férfinak a nevét zengték körülöttem, aki megölte anyámat.
Legfőképpen, amikor a munkahelyen megkérdezték, hogy ő az én apám?
Nem. Nem az apám. Már évek óta nem az apám. Attól, hogy vérszerint kötődök egy férfihez, nem jogosítja fel semmi sem arra, hogy ez az ember az apám legyen, vagy annak vallja magát. Nem a vér tesz valakit apává.
Apropó Mr.Nelson, érdekes módon az üvegeivel együtt eltűnt az éterben. Jobban is tette, mert ha valaha is egyszer elém kerül ez a személytelen arcátlan alak az életben, garantálom, hogy ne alkoholmérgezésben haljon meg.
Bár erre már Vitto is felesküdött. Ami Vittot illeti... valószínűleg már az eget átkozza éppen, hogy miért nem vagyok képes időben felkelni.
- Riley, itthagylak, ha nem jössz ki fél percen belül!
- Hát akkor isten veled! Nem én kértem, hogy gyere értem minden reggel! - kiabáltam neki vissza, miközben bezártam magam után kulccsal a ház ajtaját.
- De nem is én voltam olyan makacs, hogy visszaköltöztem a munkahelytől csupán 15 kilométerre lévő házba.
Nos, igen, ebben igaza van. Ha nem költözök haza, nem kéne, hogy értem jöjjön. Mármint, én nekem is van kocsim és tudok vezetni, ó de még hogy... de szigorúan el lettem tiltva a vezetéstől pár hétre kedves Főnököm jóvoltából. Köszi Főnök.
Ahogy beértünk a munkahelyre, Lisa rögtön letámadott engem.
- Riley, szentséges ég, hát megjöttél, ezt nem fogod elhinni, ez botrányos...
- Lisa először próbálj meg levegőhöz jutni, úgy lihegsz, mint egy aszmás.
- Nézd! - mondta Lisa, miközben a levegőt kapkodva a kezembe nyomott egy újságot.
- " A multimilliárdos vezérigazgató titokzatos szeretője." Várjunk, ez a kép... - döbbenten néztem a képre, ami a szemem előtt lebegett. - Ez... Vitto és...
- Hátulról készült a kép, így nem látszik a te arcod, csak Vittoé, aki viszont pont oldalra fordította a fejét, ahogy téged nézett. Basszus Riley, ez nagyon nem okés!
- Te nem találod ezt furcsának?
- Mármint mit?
- Hogy a fotós egy olyan képet küldött be, amin nem látszik az arcom.
- Hát biztos a többi kép nem sikerült jól.
- Egy ilyen profi fotós az arcomról is biztos készített képet, itt másról van szó. Manipulál.
_____________________________
Sziasztok, bocsi, hogy nem tudtam a megígért szerdai időpontban hozni az új részt, de egyik kicsit felgyorsultak az események a napokban, és nem tudtam időt szánni egészen idáig az új részre.
Köszönöm, hogy ilyen kitartóak vagytok, és hogy támogattok. Nagyon jól estek a kommentek is, amiket írtatok, mindig ösztönöztök, és emlékeztettek arra engem, hogy miért is érdemes írni.
Miattatok, akik olvassák és élvezik a történetet.
Szóval remélem ez a rész is tetszik majd nektek!❤❤❤
CZYTASZ
A Főnök - Lángoktól felejtve (18+)
Romans"- Mondja csak Ms.Nelson, nincs más dolga azon kívül, hogy levetkőztet a szemeivel? Ez teljesen megőrült, még is mit képzel magáról, kicsoda? Ja, ő a kőgazdag, kontrollmániás, hihetetlenül idegőrlő főnököm, akinek az olasz akcentusa nem mellesleg ro...
