A Főnök - Lángoktól felejtve (18+)

33.fejezet: Helyszínváltozás (18+)

Nem kellett kétszer mondani Vittonak, ahogy ezek a szavak elhagyták a számat, Vitto a derekamnál fogva megfordított, és az ágyban kötöttem ki.

- Riley, óriási hibát követtél el ezzel a mondatoddal.

- És ugyan miért?

- Mert másnap nem fogsz tudni felkelni a remegő lábaid miatt. - suttogta a fülembe Vitto, miközben ujjai fehérneműm alá csúsztak, és nem is olyan sok idő múlva már bennem mozogtak. - Tudom, hogy borzasztóan hiányzott ez neked Riley. Beleremegsz minden érintésembe, és már most úgy lihegsz, mint aki az életéért küzd, pedig még csak játszadoztam veled.

- Ne kínozz Vitto!

- Még is mivel kínozlak Amore mio? Mondd ki!

- Nem bírom...már tovább, Vitto... azt akarom hogy bennem legyél...most! - lihegtem Vittonak szinte segélykérően, mire Vitto elmosolyodott, szemei pedig pár pillanat alatt ködössé váltak, és ezután egy halk sikollyal reagáltam az engem kitöltő testrész hirtelen mozdulatára.

- Gyönyörű vagy Riley, főleg amikor teljesen elveszted a fejedet. - mondta lihegve a fülembe Vitto, miközben lassú tempót diktálva elkezdett mozogni bennem, amitől egyre jobban kezdtem elveszteni a józan eszemet. Mihelyt elkezdte gyorsítani fokozatosan mozgásának ütemét, halk nyögéseket hallatva próbáltam magamnál maradni, mert már az ájulás határait feszegette Vitto.

- Ti amo Vitto! (Szeretlek Vitto)

- Szeretlek Riley!

Pár órával később:

Vitto szemszöge:

Örökké tudnám élvezni csupán a látványát is annak, hogy életem nője itt fekszik mellettem az ágyamban, kimerülve intenzív szeretkezésünk miatt. A lassú szuszogása olyan nyugtató, hogy én is elaludtam rögtön azután, hogy Riley elaludt.
El sem bírnám képzelni az életemet nélküle, olyan régóta vártam rá, és most itt van a karjaim között. A legszerencsésebb férfinak érzem magamat, hogy Riley bennem bízott meg először annyira, hogy nekem adja magát.
A legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy egyszer az enyém lesz Riley. Főleg azután nem, hogy egyszer már eltűnt az életemből.
Soha többé nem hagyom, hogy még egyszer elveszítsem.

- Mennyi az idő? - szakította félbe gondolataimat Riley álmos hangja.

- Este 7 óra van.

Riley szemszöge:

- Ahjj, akkor lassan haza kéne mennem...

- Riley, nem kell hazamenned, itt aludhatsz nálam...sőt, örülnék neki ha ma mellettem maradnál.

- Mi ütött beléd Vitto? Mármint, köszönöm a felajánlást, de olyan fura vagy. Mi történt a szokásos piszkálódásaiddal és követeléseiddel?

- Fontos vagy nekem Riley... jobban mint azt el tudnád képzelni. És őszintén sajnálom, hogy az engedélyed nélkül adtam be a projektedet. Nem akartam semmibe venni a magánügyeidet, és...

- Vitto, nem haragszom, tényleg. Fontos vagy te is nekem, és tudom, hogy nem rosszat akartál nekem. Legközelebb odafigyelünk erre is, nem kell aggódnod emiatt egyáltalán. Várj egy picit!

Mihelyt folytathattam volna a mondatot, Lisa hívott telefonon.

- Szia Lisa!

-Heloo Riley, csak annyit akartam mondani, hogy megváltozott az egyik potenciális társcéggel való találkozónak a helyszíne. Majd elkuldom SMS.be majd kuldom a további információkkal.

-Rendben köszii, hogy szóltál, akkor holnap ott találkozunk!

- Ki volt az? -kérdezte Vitto 2 bögre forró teával a kezében, az egyiket nekem nyújtva.

- Lisa volt az, helyszínváltozás miatt hívott, holnap lesz egy találkozó egy lehetséges partnerrel, remélem minden rendben fog menni.

Ekkor még ötletem sem volt arról, mi fog rám várni....

__________________________

Sziasztok!
Sajnálom először is, hogy kimaradt majdnem 2 egész hónap új rész nélkül, de az egyetembe való beszokás elvitte az összes időmet, és nem tudtam írni nektek új részt.
Igyekszem a legkisebb szabadidőmben is új részt írni nektek, mert én már nagyon várom, hogy megoszthassam veletek a történet további részeit is.

Remélem, kedvet kaptok a könyv olvasásához ismét és igyekszem most már újra gyakran írni!
Vigyázzatok magatokra, és kitartást mindenkinek a tanuláshoz, iskolahoz, vagy éppen munkához!